Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

Lecturis salutem

LECTURIS SALUTEM A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum megalakulása óta arra törekedtünk, •** ** hogy az orvosok és gyógyszerészek, az egészségügy egységét szolgáljuk. Elhárítottuk az egyoldalú kezdeményezéseket, a „szakmai sovinizmus" vagy bármilyen más „érzésben" fogant túlzott kívánságokat vagy éppen vélt sérelmeket E szellemben folytattuk munkánkat akkor is, amikor egyesült a Múzeummal az Országos Orvostörténeti Könyvtár, majd pedig szaklevéltári jelleget kapott az intézet. így jöhettek létre •— a helyi erők, elsősorban (és ezt hangsúlyozzuk) a gyógyszerészek segítségével — a vidéki szakgyűjtemények, patikamúzeumok. Az egységet, a gyógyítás tudományának és gyakorlatának együttes bemutatását hangsúlyozva sem feledkeztünk meg a sajátos gyógyszerész szempontokról. Ennek megfelelően, amikor biztosítottuk az egyensúlyt, az egységen belüli helyét a gyógyszerészeinek, a külön részlegek megszervezésével és megtartásával e szakma „önálló egyéniségét" is megőriztük és bemutattuk. Ezt jelzi 1968 óta a szervezeti egységünkhöz tartozó Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtár és a most megnyílt budavári „Arany Sas" patika, intézetünk állandó kiállításként működő gyógyszerésztörténeti részlege. Úgy véljük, hogy sikerült ugyanezt a szellemet érvényesíteni a tudományos egyesületi életben is. A Magyar Orvostörténelmi Társaságban — minden szervezeti szinten — helyet foglalnak a gyógyszerészek, akik a tagság 20%-át adják (60% orvos és 20% egyéb szakma mellett). Szoros együttműködés jött létre a Magyar Gyógyszerészeti Társasággal, amelynek Gyógyszerésztörténeti Szakosztálya közös testülete a két társaságnak. Most pedig — közös erőfeszítéssel — külön „gyógyszerész számot" adunk ki a majd két évtizede megjelenő Orvostörténeti Közlemények sorozatában. Bízunk benne, hogy ezzel is hozzájárulunk e tudományszak elismertetéséért, megbecsültetéséért vívott küzdelemhez. Tesszük ezt annak ellenére, hogy népszerűsége már régen biztosított „polgárjogot" e diszciplínának, mert az „élő tudomány" és a „jövő építői" még igen gyakran lebecsülik a múltat. Nem tudják azt, hogy a maradandó létrehozásához, a jövőhöz csak a múlt tanulmányozása útján vagy azzal együtt juthatunk el. A „holnap modelljét" csak a „tegnap modellje" tanulmányozásával lehet megalkotni. Ez így van az élet minden területén, de talán leginkább a tudománytörténetben, a tudományos gondolkodás kontinuitásában ... Antall József