Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Táplányi Endre: Rómer István — egy magyar gyógyszerész-feltaláló Bécsben

1836. január 21-én kapott ugyancsak 5 évre szóló szabadalmat előbbi találmányának tökéletesítésére, melynek lényege az volt, hogy a gyufakészítésre felhasznált kalcium-klorátot peroxidmentessé tette. (Peroxid alatt klór-dioxidot — C10

2 — kell érteni.) A szabadalom eredeti szövege: „Der Gegenstand dieses Privilegiums besteht: 2. in der Beseitigung der Peroxide bei der Darstellung des zu der Zündhölzchenmasse nothwendigen Chlors oder chlorigsauren Kalis. 3. in der Wasserdicht machung der von ihm [Romer] schon früher (1834) erfundenen und privilegirten Phosphor-Streich oder Friktonshölzchen."

22 Rómer találmányával szemben Irinyi János találmánya a Pesti Napló szerint 1836 közepére,

23 Peremartoni Nagy Lajos pontosabb adata szerint 1836. dec. 18-ára esik.

24 Rómer is ekkor ismerte meg Irinyi találmányát. Rómer az előbbiek ismertetése alapján Irinyit a foszforos gyújtók készítésében közel három, illetve egy évvel előzte meg. Irinyi foszforos gyufájának lényege az, hogy kiküszöbölte a robbanással, erős hanghatással működő kalium-klorátot, és helyette ólom-dioxidot alkalmazott, s így a gyufafej meggyulladása sokkal simábban ment, biztonságosabban történt (ezért nevezték Irinyi gyufáját „biztonsági gyújtó"-nak). Ez a találmány Meissner Pál (1778—1864) magyar származású gyógyszerésznek (erdélyi születésű), a brassói „Fehér Templomhoz" címzett gyógyszertár volt tulajdonosának, az akkori bécsi Polytechnikum (ma műszaki főiskola) kémiai professzorának óráján, egy sikertelen előadási kísérlet nyomán született meg. „Meissner barna ólom-dioxidot vkénvirággah dörzsölgette üvegmozsárban, ígérvén figyelmes hallgatóságának, hogy a kén meg fog gyúlni, de ez nem történvén, nekem hamar az jutott eszembe, hogy ha kén helyett foszfort vett volna, az már régen égne."

25 Irinyi otthon, mint ezt később elmesélte, nekiállt eszméje megvalósításának: „Egy kis vegytani számítás után nem kellett semmi sokszoros kísérlet. A villanyt [foszfort] forró vízben megolvasztván, rázás által szemcsésítettem" (granuáltan). (Jelenleg nem így készül.) Hűlés után „a granuáltan megmért barna porral és hogy fára ragadjon, arabmézgával összekavartam és tíz szál gyújtót készítettem." Másnap megmutatta Meissner professzornak és hallgatótársainak, akik javasolták, hogy vegyen találmányára császári szabadalmat. A magyar büszkeség ezt nem engedte meg, s így a bécsi gyártás jogát Rómer Istvánnak adta el. Irinyi úgy mondja el, hogy amikor elgondolását közölte a magyar származású Rómer Istvánnal — aki azt kipróbálva ugyancsak jónak találta — ez „nem potom összegért" megvette, pedig Irinyi semmit sem kért „hamar ötletéért". „Adjon három garast, mert nekem ennyibe került a foszfor, ő azzal vetett véget a dolognak, hogy ha valamely szegény családban ember meghal, vénasszonyokat fogadnak, 22 Beschreibung der Erfindungen und Verbesserungen 1841, 1843, 1845. 258.; Jahrbücher, Wien, 1834. Bd. XVIII. 533. 23 Pesti Napló. 1895. 348.; Márki Sándor : Irinyi János halála. Kolozsvár, 294. 24 Peremartoni Nagy Lajos : Irinyi János (1817—1895). Debreceni Szemle, 1933. 2. 2. 25 Irinyi János : Felvilágosító adatok a gyufa történetéhez. Vasárnapi Újság 1863. 75.