Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Táplányi Endre: Rómer István — egy magyar gyógyszerész-feltaláló Bécsben

hogy temetésén sírjanak, pedig a halott annak semmi hasznát nem veszi, ő pedig az én találmányomnak hasznát veendi, s így ingyen nem fogadhatja eh Ajánlatát kénytelen voltam elfogadni, hogy haza jöhessek'"

1

® „Ez 1836-ban történt és én 1839-ben, októberben jöttem Pestre"

27 Az Irinyi János találmányáért járó összeg nagyságára vonatkozólag egységes és biztos adatunk nincs,

28 Szathmáry László, Vajda Pál

2d

, Síró András

30 szerint 60 akkori forintért kelt el a találmány tulajdonjoga, Ilosvay Lajos (1853—1936) műegyetemi tanár szerint 80 forintért,

31 de egykori hallgatótársa Carl Ludwig a trebeni kerület főnöke 7000 forintról tud

32

. Irinyi egykori műegyetemi diáktársának ezen sorait Wilhelm Bersch teljes egészében közli Die moderne Chemie című művében, a foszforról és alkalmazásáról szóló fejezetben (Phosphor und dessen Anwendlung). Valószínűleg Ludwig hatására vették be a német egyetemi tanárok közül 1903-ban Ferdinand Fischer

33 és 1905-ben Ernst Meyer

3i tankönyveikbe, hogy Irinyi 1835-ben, a Kammerer-eljárástól eltérőleg állította elő a foszforos gyufákat, illetve, hogy Irinyi tekinthető a foszforos gyújtó első feltalálójának. Ugyanezt megerősíti Hartig

35 1965-ben megjelent Zündwaren című könyvében. Rómer Istvánnak, az előbbiek ismertetése szerint, 1834-ben foszforos gyufára volt szabadalma. Leghelyesebb tehát, ha Rómer Istvánnak és Irinyi Jánosnak, két magyar vegyésznek tulajdonítjuk a foszforos gyufa tökéletesítését. Visszatérve Irinyi János honoráriumára, Kockás Gyula egyetemi tanár A civilizáció magyar úttörői című könyvében 5000—10 000 mai forintra becsüli a kapott pénzösszeget.

36 Eltérő adatok ellenére is csak az mondható, hogy nem volt csekély összeg Irinyi honoráriuma, ami azt bizonyítja, hogy Rómer igen derék ember volt, és nem csapta be Irinyit, hanem tekintélyes összeget adott neki, Lósy-Schmidt Ede kutatásai is megerősítik ezt: „minden valószínűség szerint e nagy összeg birtokában tudott 3 évig külföldön tanulni". Bécs után eljutott Berlinbe, ahol egyetemi előadásokat hallgatott, és 1838-ban kiadta első, legnagyobb kémiai művét: Über Theorie der Chemie.

37 Hohenheim mezőgazgasági akadémiáján is tanulhatott. Járt még Magdeburgban, Kölnben, Düsseldorfban, Frankfurtban, Stuttgartban stb. is. Mint tudjuk, Irinyi szüleitől anyagi támogatást nem kapott, annál is kevésbé, 26 Hankó Vilmos : Régi magyar tudósok, tudós eszközök és találmányok. Bp. 1901. 13. 27 Pákh Albert : Vasárnapi Üjság, 1863. 75. 28 Szőkefalvi-Nagy Zoltán—Táplányi Endre : Irinyi János. Bp. 1971. 1—31. (Magyar Vegyészeti Múzeum.) 29 Vajda Pál : Magyar feltalálók. Bp. 1943. 109. 30 Síró András : Irinyi János. Debrecen, 1970. 31 Ilosvay Lajos: Ki volt a foszforos gyújtó feltalálója? Természettudományi Közlöny, 1931. 622. 32 Bersch, Wilhelm: Die moderne Chemie. Wien

—Pest

—Leipzig, 1900. 30. 33 Fischer, Ferdinand: Lehrbuch der chemischen Technologie. Leipzig, 1903. 159. 34 Meyer, Ernst : Geschichte der Chemie von den ältesten Zeiten bis zur Gegenwart. III. Aufl., Leipzig, 1905. 520. 35 Hartig i. m. 32—35. 36 Koczkás Gyula : A civilizáció magyar úttörői. Bp. 1948. 19—22. 37 Szabadváry Ferenc—Szőkefalvi-Nagy Zoltán : A kémia története Magyarországon. Bp. 1972. 135.