Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Táplányi Endre: Rómer István — egy magyar gyógyszerész-feltaláló Bécsben

stb. Leánya esküvőjén a legfényesebb tűzijátékot rendezte meg, amit Bécs valaha látott, .. Két háza is volt Bécsben. Szociális érzékéről tesz tanúságot, hogy munkásjóléti intézményeket, a szegény gyermekek részére ingyenes gyermekkórházat létesített, A kórház vezetésével vejét, Alexovits orvost bízta meg, Bécs Wieden külvárosában. Hirtelen halt meg, villájának renoválása közben — az állványzat összedőlt, a terasz leszakadt — 1842. július 30-án, 54 éves korában. Haláláról a Wiener Zeitung

13 is megemlékezett, méltatta munkásságát a vegyi ipar, különösen a gyufaipar megteremtése terén. Magyar részről a Világ

11 című magyar politikai lap november 23-i száma emlékezett meg róla részletesebben. „Élnem mulaszthatjuk megemlékezni Bécsben ez év 1842. július 30-án elhunyt egyik jeles hazánkfiáról : Kisenyiczkei-Rómer István Lászlóról, akinek jelleme példaképül szolgálhat a műipar mezején fáradozó honfitársaknak, mert azt tanúsítja, hogy az égből nyert lelki adományok célszerű fejlesztése és tehetségeik önszorgalom általi illő kiképzése, főleg ha kitartó, állhatatos akarat és ingatlan szilárdság edzi meg működéseiket ; hihetetlen erőt teremthet hazánkban ; az önálló műiparra nézve még különben is oly igen parlag terén. Ily férfiak alkotó cselekményei nemcsak a testületnek, melynek tagja, hanem az egész hazának is díszéül szolgálhat" Rómer István szerepe az addig ismert mártó- és dörzsgyufa tökéletesítésében Rómer idejében mártó- és dörzsgyufa volt használatban. A mártógyufát Chancel francia kémikus 1805—1810 között fedezte fel, s azon a megfigyelésen alapult, hogy a kalium-klorát éghető anyagokkal (kén, licopodium, antimon-triszulfid stb.) tömény kénsav hatására lángra lobbanó keveréket alkot. Ezen az alapon készítette el mártógyújtóját úgy, hogy kénezett fapálcika végét, a kalium-klorát, likopodium és gumiarábikumból álló részét tömény kénsavba mártotta. A kénsav a kalium-klorátból klórsavat, ill. klórdioxidot szabadított fel, ez egymás után meggyújtotta a licopodiumot, ként, antimontrisulfidot, és a pálcikát, C/mnceZ-gyújtóját „francia gyújtó"-nak nevezték el (briquets oxygénés). A franciák a XIX. sz. 40-es éveiben is használták.

15 13 Wiener Zeitung, 1842. 309. 2301—2302. u Világ. 1842. 94. 759. 15 Hartig, Hans: Zündwaren. Leipzig, 1965. 3, ábra. Rómer István kalium-klorátot előállító szerkezete