Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Táplányi Endre: Rómer István — egy magyar gyógyszerész-feltaláló Bécsben
A dörzsgyufa feltalálása két gyógyszerész, Tillmetz és John Walker nevéhez fűződik. 16 1815-ben Tillmetz müncheni gyógyszerész kénezett végű gyufaszálainak végét kalium-klorát, gumiarabicum és durranóhigany (higanyfulminot) keverékébe mártotta. Az így keletkezett gyufafejeket megszárította. Érdes felületen nagy durranással gyulladtak meg. 1827-ben John Walker angol gyógyszerész Congreve (1772—1828) tüzértábornok gyufatalálmányát felhasználva, olyan gyújtókeveréket állított össze, mely kalium-klorátból, kénből és durranóhiganyból állt. 17 Ezen anyagokból arabmézgával pépet készített, és ebbe mártotta a kénezett végű fapálcikákat, majd megszárította. A gyújtás olyan módon történt, hogy a száraz gyufákat dörzspapíron végighúzta. Összetétel szempontjából lényegileg megegyezik Tillmetz gyufájával. A kalium-klorátos gyújtókeverékeket szárazon nem volt szabad összedörzsölni, mert könnyen felrobbanhatott, ezért a nyersanyagokat a kalium-klorát kivételével keverték össze, de előbb vízzel péppé alakították és csak legvégén keverték bele a kalium-klorátot. A nevezett két gyógyszerész-feltalálóval egyidejűleg említett Rómer István magyar származású gyógyszerész 18 is megpróbálkozott dörzsgyufa gyártásával. Először 1822-ben Bécsben elsőnek létesített mártógyufagyárat. Gyújtókeveréke a következő anyagokból állt: 250 súlyrész kalium-klorát, 328 súlyrész kénpor, 47 súlyrész hegedűgyanta (kolofonium), 47 súlyrész gumiarabicum, 31 súlyrész tragant-gumi, 47 súlyrész cinóber (higanyszulfid). Ezen anyagokat a kalium-klorát kivételével összekeverte és kevés vízzel péppé alakította, végül a nedves masszára rászórta a kalium-klorátot, a fapálcikákat ebbe mártotta bele, majd megszárította. A gyújtás úgy történt, hogy a gyufafejeket tömény kénsavba mártotta, a keletkezett klór-dioxidtól fellobbant, és így meggyulladt a gyufája. Rómer Chancel gyufáját tökéletesítette azzal is, hogy a tömény kénsavat azbeszttel itatta fel, az azbesztet becsiszolt üvegdugós üvegbe helyezte bele. Ezen módosított eljárásával elérte, hogy a gyufafejre annyi kénsav tapadt, amennyi a gyújtáshoz éppen szükséges volt, és az üveg kónikus nyakából nem ömölhetett ki, s a ruházatban és a testi épségben kárt nem tehetett. 19 Rómer 1827-ben Hedvig Trevany gyufagyáros társával a dörzsgyufa-gyártással is megpróbálkozott. Gyufájukat Congreve-íéle gyufa néven hozták forgalomba, feltalálójáról elnevezve. 1834-ben kalium-klorátos foszforos gyújtóval is megpróbálkozott. Mindkét 16 Buyard, A.: Zündwaren. Leipzig, 1910. 11—12. 17 Fóti Mihály : Az alkémisták négy őseleme. III. A tűz. 1954. 42. 18 Freitag, J. : Die Zündwaren-fabrication. Wien— Leipzig, 1900. 4. (Ő ugyan német származásúnak mondja Rómert, és Römernek írja.) 9 Prechtl, I. : Technologische Enciklopädie. Stuttgart, 1835. Bd. VI. 87.
