Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: A gyógyszerészek botanikai eredményei Magyarországon a XIX. század első felében

tudományi Társulatnak alapító és csakhamar választmányi tagja, majd rendes látogatója és előadója a szaküléseknek. Érdeklődése az ásványtan, kőzettan felé fordul, tagja a „Kőszén Bizottmány"-nak, tervet dolgoz ki az ásványgyűjtemény rendszerezésére, felhívja a figyelmet a paleontológiái leletekre, összeállítja a magyarországi ásványtani irodalmat. Sadler botanikai munkásságának legnagyobb jelentősége abban állott, hogy nagy központi, összehasonlító herbáriumot hozott létre. A magyar botanika ügyét még háromirányú munkásságával lendítette előbbre: florisztikai műveivel, exsiccaták kiadásával és egyes növénynemzetségek monográfiaszerű feldolgozásának megindításával. Florisztikai szempontból legfontosabb műve Pest megye flórája, a „Flora Comitatus Pestiensis", mely 1825-ben és 1840-ben jelent meg. Ehhez előmunkálat a nyolcévi gyűjtésének eredményeként 1818-ban kiadott Pest és Buda körül található növények betűsoros jegyzéke pontos lelőhelyekkel. Itt látjuk először a Pest környéki flóra gazdagságát; 1167 növényt sorol fel benne. A Pest megyei flóra második kiadásában pedig 1829 fajt közöl. Ezután gondolt egy teljes magyar flóra megírásának tervére, sőt egy olyan hatalmas, illusztrált mű kiadására is, mely hazánk egész természetrajzi anyagát felölelte volna: „Plan Zur Herausgabe eines iconographisch-naturhistoriscfien Werkes in Hinsicht an Ungarn" (1829, Kézirat a Nemzeti Múzeum Növénytárában. No. 97.). Szorgalmasan gyűjtötte hozzá az anyagot; politikai okokból Dalmáciát is bevonta. A hazai botanika történetét is feldolgozta, és így ő volt az első, aki legrégibb botanikai emlékeinket tüzetes kritika tárgyává tette. E nagy mű céljaira szolgáltak volna tanítványainak monográfiaszerű feldolgozásai. Ezek legnagyobbrészt doktori diszszertációk, amelyek újabbat alig nyújtanak. Értékes Sadler két dolgozata a hazai harasztokról, az elsővel 1820-ban nyerte el a doktori címet, továbbá a hazai pázsitfű-félékkel, kosborneműekkel foglalkozó monográfiái. Az 1830—1845 közötti években a pesti egyetem orvosnövendékei doktori értekezéseik tárgyául csaknem kivétel nélkül a botanika köréből választottak témát. Ebben Sadler példaadásának kétségtelenül nagy szerepe volt. A nyersanyagadatgyűjtést legtöbbször Sadler végezte, amiről kéziratai tanúskodnak; a disszertációk általában kevés új adatot hoztak, A 170 gyógyszerészi értekezésből 12 botanikai tárgyú volt. Értékes közülük Nendtvich pécsi flórája. 1823-ban megindítja Sadler „A magyar plánták szárított gyűjteménye" címen egy exsiccata kiadását. 1830-ig 14 csomóban 200 ökonómiai és technológiai, továbbá 150 orvosi növényt adott ki. Nyomtatott magyarázat is jelent meg 14 füzetben. Ebben a szétküldött növények diagnózisát, magyar és német neveit, magyar leírását, elterjedését felhasználását is közli. (Magyarázat a magyar plánták szárított gyűjteményéhez. Pest 1824—-30.) 1841-ben a magyarországi pázsitfűfélék gyűjteményét adta ki 2 füzetben. (Agrostotheca Hungarica, complectens plantas siccatas, gramineas, cyperaceas et junceas Hungáriáé, Croatiae et Dalmatiae. Folio. Kilian 1841.) Mindkét gyűjteménnyel elérte célját, a növényismeretek elterjesztését, mert számos intézet, iskola megvásárolta és használta hosszú éveken át. Erdély flórájának kutatásában nagy jelentőségű volt a Nagyszebeni Természettudományt Egyesület, mely kezébe vette Erdély természettudományi felku-