Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: A gyógyszerészek botanikai eredményei Magyarországon a XIX. század első felében

tatásának irányítását (1849). Első tagjai között több erdélyi botanikus és gyűjtő nevét találjuk, akik gyógyszerészek voltak. így Kaiser Gusztáv nagyszebeni gyógyszerész, Kladny Frigyes szintén nagyszebeni gyógyszerész, Wolff Gábor kolozsvári gyógyszerész és Schur Ferdinánd gyógyszerész-kémikus. Schur Ferdinánd (1799—1878) gyógyszerésztanulónak Gerdauenben az egyik gyógyszertárvizsgálat alkalmából már 600 fajból álló herbáriuma volt. Segédként működött itt 1821-ig, majd több helységben volt alkalmazott és szorgalmasan botanizált. 1826-tól Königsbergben Bulk gyógyszertárában működött. Főnöke az egyetemen a kémia tanára volt, és így 4 éven át szorgalmasan hallgathatta az egyetemi kollégiumokat is, és pótolta tanulmányait. 1830-ban Berlinbe költözött, hogy gyószerészi vizsgáit letehesse és doktorátust szerezhessen. Neves botanikusok kirándulásain (Kundth, Link, Schechtendall) állandóan részt vett, közben kidolgozta a Typha-genus monográfiáját. Az 1831. évi kolerajárvány elűzte Berlinből, majd a Bécs melletti Líesingben egy kémiai gyár igazgatója lett, néhány év múlva pedig Insendorfban alapított vegyészeti gyárat, és ott meg is nősült. A gyár nem volt rentábilis, ezért Pozsonyban, majd Szentgyörgyön próbálkozott más ipari vállalattal, de egyik sem sikerült. 1845-ben a nagyszebeni kénsavgyár igazgatójának hívták meg, itt 8 évig működött a vállalat élén. 1854-ben a nagyszebeni iskola igazgatósága meghívta a természetrajz tanárának. Állásáról később lemondott, visszament Bécsbe. Anyagi helyzetében rosszabbodás állt elő, herbáriumát is kénytelen volt eladni, 1869-ig élt Bécsben, Bielitzben halt meg 1878. május 24-én. Mint említettem, Gerdauenben már 600 fajból álló herbáriuma volt az ifjú gyógyszerésztanulónak. A többi városban is rendszeresen botanizált. Életének későbbi nehéz éveiben sem szakított a botanikával. Még Drezdában megismerkedett Reicheribachhú, Bécsben Fensllû, Kotschyval, Welwitsch-cstX és az ifjú Jacquinnû. Itt is minden szabad idejét a környék flórája megismerésének szentelte. Magyarországi útjain is sok olyan növényt talált, melyek közlését későbbre tartogatta. Nagyszebenben bekapcsolódott a Természettudományi Társulat életébe; levelezésben ,és tudományos kapcsolatban állott több magyar botanikussal. A Társulat folyóiratában kifejtett irodalmi működése olyan becsültté tette nevét, hogy az Egyesület ajánlatára Erdély akkori kormányzója, Schwarzenberg Károly herceg megbízta egy flóra kutatását célzó botanikai körúttal. 1853 nyarán Biels Eduárd erdélyi botanikus társaságában bejárta Erdély legnagyobb részét, és útjáról 2300 újnak tartott növényfajt gyűjtött be. Herbáriumát Enumeratiojának megírása után a lembergi egyetemnek adta el ; gyűjteményéből már régebben adogatott el részleteket, így a bécsi udvari múzeumnak is; a duplumokból Japánba is eljutott egy rész. Egy másik herbáriuma a Stockholmi Természetrajzi Gyűjteménybe, egy harmadik Párizsba, Cossom gyűjteményébe került. Végigtekintve hányatott életén, megérthetjük szertelenségekbe tévedt botanikai munkásságát. Hosszas küzdés, súlyos nélkülözések árán tudta végül is diplomáját megszerezni. Érezte elhivatottságát, de ehhez megfelelő állást nem tudott szerezni. Kiegyensúlyozatlan lelkének nyugalmát gyakran ki nem forrott