Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: A gyógyszerészek botanikai eredményei Magyarországon a XIX. század első felében

a kisipar stb. mind érdekelték. Feljegyezte a hallott történelmi adatokat, népszokásokat, másolt régi feliratokat, gyűjtötte a népies neveket is. Mesteriek azok az összefoglaló természetrajzi ismertetései, amelyeket a „Plantae rariores"-ben ad Magyarországról és Horvátországról. A magyar flóra első összefüggő műve, az 1807-ben megjelent Magyar Füveskönyv Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály munkája, amely azonban rendeltetésének nem felelt meg, mivel sem összefoglalást, sem leírást, sem megfelelő helyet nem adott, sőt határozónak sem lehetett használni. A Bánság neves kutatói közül Heuffel János orvost és Wierzbiczky Péter gyógyszerészt, sebészmestert említem meg, aki galíciai származású lengyel ember volt. Mosón megye flórájáról írott kézirata a Nemzeti Múzeum kézirattárában található. A flóramű kézirata 1820-ban készült, 1610 növényfaj szerepel benne a szerző által rajzolt megyei térképpel együtt. Wierzbiczky a magyaróvári mezőgazdasági iskolában tanított, majd Keszthelyen volt tanár. Összeállította a keszthelyi flórát kéziratban, mellette 30 gyönyörű festmény is volt. Az 1820-as években oravicai bányafizikusként működött, és folytatta botanikai kutatásait is. A flórakutatás abban az időben szokásos rövid diagnózisokkal, növénypéldányok nélkül és összehasonlító herbárium hiján sokszor bizonytalan volt, és gyakran nehézségeket okozott. A pesti egyetem botanikus kertjében volt egy központi herbárium, amely azonban aránylag kevés hazai növényt tartalmazott, és nem volt mindenki számára hozzáférhető. A Nemzeti Múzeum Természettárának felállításával javult a helyzet. A Tár növénygyűjteményének alapját Kitaibel gazdag herbáriuma vetette meg. Tervszerű gyarapítása viszont Sadler József érdeme, aki 1820-ban segédőrként, 1825-től pedig önálló osztályvezetőként működött. Még egyetemi tanár korában is dolgozott itt. Sadler József élete legnagyobb munkájának tekintjük, hogy gyűjtéseivel, beszerzéseivel a Természettár herbáriumát nélkülözhetetlen központi gyűjteménnyé fejlesztette. Sadler József 1790. május 6-án született Pozsonyban. 15 éves korában az irgalmas rend ottani gyógyszertárába lépett be gyakornoknak. 1809-ben segéd lett, és 1810-ben a pesti egyetemen szerezte meg a gyógyszerészi oklevelét. Tanulmányait tovább folytatta 1814-ben a bölcsészettudományi karon, majd 1819-ben orvosi diplomát szerzett. 1815—1819-ig Schuster János, a kémia professzora vette maga mellé asszisztensnek. Pest körül 1810 óta botanizált hallgatóival Sadler, sőt a távolabbi környéket is bejárták. 1814-ben a Kárpátokban, 1818-ban és 1823-ban a Mátrában, 1820-ban Tolna megyében, 1817-ben Balatonfüred körül gyűjtöget, 1818-ban ÉszakOlaszországban járt, 1825-ben pedig a magyar tengerpartot járta be. Figyelme mindenre kiterjedt, és a növényeken kívül rovarokat, ásványokat és kőzeteket is gyűjtött, etnográfiai és más megfigyeléseket is végzett. Magánherbáriumát, mely 28 500 fajból állott és több külföldi gyűjteményt foglalt magában, a Múzeum vette meg 1839-ben 6484 forintért. Európának számos neves botanikusával állott kapcsolatban, amit széles körű levelezése is bizonyít. 1830-tól gyűjtőútjai megszűnnek, az egyetemi tanszék teendői, tanítványai és a múzeum ügyei teljesen elfoglalják, a hazai flóra, sőt hazánk egész természetrajzának megírására gondol és igen szorgalmasan gyűjti az anyagot. A Természet-