Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Benkő György—Kurucz Tibor: A gyógyszerészet helyzete Magyarországon a második világháború alatt
A GYÓGYSZERÉSZET HELYZETE MAGYARORSZÁGON A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ALATT BENKŐ GYÖRGY —KURUCZ TIBOR A második világháború az előző háborúkhoz hasonlítva „szabálytalan" volt. Különbözött az előző háborúktól — az első világháborútól is — méreteiben, a résztvevők számában, a veszteségekben és a gazdasági erőfeszítésekben egyaránt. A háború fő jellemzője, „szabálytalansága" mindezek mellett abban állt, hogy a hadműveletek nemcsak a frontot sújtották, hanem a hátországot, a polgári lakosságot is. A totális háború célja nem egyedül az ellenséges hadműveleti terület volt, hanem maga az ellenséges hátország. Elmosódott a hátország bázisjellege; a hátországot sújtó légitámadások rendszeressé váltak. A hátországok nagy része — néhány kivételtől eltekintve — a háború bizonyos szakaszaiban maguk is hadszíntérré váltak. Az országvédelemben jelentős szerep jutott az egészségügynek, s ezen belül a gyógyszerészeinek is. A gyógyszerészet képezte bázisát az egészségügyi anyagellátásnak. Hazai gyógyszerészetünk a második világháborút megelőző évtizedben európai ismeretségnek örvendett, amelyhez jelentős mértékben hozzájárult gyógyszeriparunk első világháború utáni fejlődése és növekvő gyógyszerexportunk is. A háborús egészségügyi anyagellátásra való felkészülésnél a következő két tényezőt tekintették elsődlegesnek: — a hátország veszélyeztetettségének és a légierő támadóerejének megnövekedése, — a vegyifegyver tökéletesítése, várható tömeges alkalmazása a hadszíntereken és a hátország ellen. [1, 2, 3] GYÓGYSZERÜGYÜNK HELYZETE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN A második világháborút megelőző évtizedben hazai gyógyszertár-hálózatunk tekintetében kedvező volt a helyzet a lakosság ellátottságát tekintve. A gyógyszertárak száma meghaladta a környező országokét, szakmai színvonaluk a kor követelményeinek megfelelt. Gyógyszertári ellátottságunkra jellemző, hogy 1939-ben 100 000 lakosra Magyarországon 18 gyógyszertár jutott, míg Ausztriában 11, Jugoszláviában 9, Csehországban 10, Szlovákiában 10, Kárpátalján 7 gyógyszertár. [4] 8 Orvostörténeti Közlemények 1974
