Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása

dást választották, hogy a hetivásárt szerdán 8—12 óra között a péterfai kapu előtt megtartották ugyan, de egy fél ölnyi széles árkot ástak, amely a más helységbélieket („külföldieket") a helybéliektől elválasztotta. Az árok mindkét szélén tövissövényt húztak, mellette a vevőt és eladót 10 lépés választotta eh A mellékleten bemutatott eredeti rajzon azt a hálóból vagy vesszőből font kosarat is föltüntették, amellyel „az külföldiek az aprólékott egy másnak az árkon által adgyák." Ugyancsak megjelölték, hol álljanak az őrszemek („strázsák") ecettel teli szűkéi, hogy az eladott jószágokat megmossák és fertőtlenítsék,

33 (L 2. sz. ábra. Eredeti rajz.) Rendkívül sok függött attól is, hogy a védőkordont hol húzták meg. Debrecen szerencsésnek mondhatta magát, mert a város külső határánál állították föl a beés kilépést tilalmazó táblákat és őröket, Hajdúszoboszló népét viszony nyílt lázadásba kergette az a rendkívül súlyos helyzetet teremtő helytartótanácsi rendelkezés, amely szerint a várost falainál (palánkjánál) zárták le.

34 A debreceniek a város nagy kiterjedésű határának szántóföldjeit tehát megművelhették és csak zempléni és szatmári szölleikbe nem mehettek el, ami természetesen szintén jelentős anyagi veszteséget jelentett. A hajdú várost ugyanakkor a szigorú intézkedés nyomán éhínség fenyegette. 2. ábra Károlyi cs. lt. Pestisre vonatkozó íratok: Debrecen. Magyary-Kossa id. mű I. k. 119.1.