Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
FOLYÓIRATOKBÓL - Jenaer Rundschau, 1971 (Némethy Ferenc) - Medical History, 1971-1972. (R. Harkó Viola, Némethy Ferenc, V. Faludy Anikó)
1852-ig Thomas Thackeray és fia Frederic kórházi orvosokként sokat tettek a kórház fellendítéséért és az orvosi gyakorlat színvonalának emeléséért. Joseph Thackeray és négy fia közül három szintén orvosi pályára lépett, gazdagítva most már nemcsak Cambridge orvosi színvonalát, hanem eredményesen működtek Windsorban, Chesterben és Indiában. Érdekes, hogy a következő generációt már nem vonzotta az orvosi pálya (12—22. pp.). A kémia bevonása a biológia osztályozásába a 18. sz.-ban (The application of chemical criteria to biological classification in the eighteenth century by D. C. Goodman): Az állati és növényi szervezetek (organizmusok) elkülönítésére kémiai analitikai methodusokat alkalmaztak a 18. sz.-ban, s megállapították, hogy az állati organizmusok bonyolultabb szerkezetűek, mint a növényi eredetűek. Sok kísérletet végeztek gombákkal, algákkal, korallokkal, szivacsállatkákkal és egyéb tengeri eredetű szerves anyaggal. A kutatás során sok nehézséggel találkoztak és a módszer nem is volt sikeresnek mondható: csupán kémiai analitikai módszerekkel nem lehetett elkülöníteni az állati és növényi eredetű organizmusokat. A módszer viszont a 18. sz. tudományos színvonalát tekintve, újnak mondható (23—44, pp.). A sympathicus idegrendszer eredete — Vesaliustól Riolanig (The origins of the sympathetic nervous system from Vesalius to Riolan by Roger French): Vesalius tévedését ezen a téren (hat agyi idegpárt ábrázolt a Fabricában) csak fél évszázad után helyesbítették; vitathatatlanul Riolan érdemeként (45—54. pp.). Néhány 19. sz.-i úttörője a haematologiának (Some Nineteenth-century pioneers of haematology by M. L. Verso): Gabriel Andral (1797—1876), Alfred Donné (1801—1878), Louis Charles Malassez (1842—1909), Georges Hayem (1841—1933), Wilhelm Thierry Preyer (1828—1897), Ernst Felix Hoppe-Seyler (1825—1895), Karl Vierordt (1818—1885), Richard Thoma (1847—1923), Sir William Gowers (1845—1915), Joseph Lovibond (1833—1918), George Oliver (1841—1915), John Scott Haldane (1860—1936) azok a szerzők, akik a 19. sz. folyamán működésükkel elősegítették a haematologiának, mint tudományágnak az előretörését (55— 67. pp.). A ceyloni holland periódus (1658— 1796) alatti leprakórházak néhány történeti vonatkozása (Some historical aspect of leprosy in Ceylon during the Dutch period 1658—1796 by C. De. F. W. Goonaratna): A sziget történetének áttekintése után vázolja a tanulmány szerzője az említett periódus alatti közállapotokat, a betegség terjedésének megfékezésére tett holland intézkedéseket, különösen az ilyen céllal létesítendő kórházzal kapcsolatban. Ez nemcsak adminisztratív problémájuk volt, hanem félelem is késztette őket, amikor Hendalában menedékhelyet építettek a leprásoknak. A kórház 1708-ban lett teljesen kész. A betegség megállapítását, az akkori viszonyoknak figyelembevételével, meglepően pontosan végezték a holland orvosok. A legnagyobb elővigyázatosság ellenére is megkapta a betegséget pár betelepült holland állampolgár is (68—78. pp.). Vol. 15. No, 2. Az angol orvostudomány a Királyi Társaság levelezésében: 1660—1677 20 orvostörténeti Közlemények 69—70.