Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Jenaer Rundschau, 1971 (Némethy Ferenc) - Medical History, 1971-1972. (R. Harkó Viola, Némethy Ferenc, V. Faludy Anikó)

(English medicine in the Royal Society's correspondence: 16G0—1677 by A. Rupert Hall) : a cikk tk. a szerző Sydenham emlékelőadásának szövege, melyet 1970-ben, Londonban tartott és részlete 1969-ben megjelent könyvének (Az Oldenburg-levelezés), melyet feleségével együtt közösen írt. Henry Oldenburg a Királyi Társaság titkáraként kiterjedt levelezést folytatott, melynek tekintélyes része orvosi vonatkozású: anatómiai,élettani, embryologiai problémák is felszínre kerültek benne (111—125. pp.). William Sharpey (1802—1880), a „modern élettan atyja Angliában" — élete és tanítása (The life and teaching of William Sharpey [1802— 1880] „father of modern physiology" in Britain by D. W. Taylor, Part I) : nagyon érdekes diagramon bemutatja a tanulmány szerzője Sharpey helyét a 19. sz.-i fiziológiában a többi európai nagyok között. Részletes életrajzi adatokat közöl, származásáról, tanulmányairól, kinevezéseiről (Edinburgh, London, anatómia tanszék vezetése 38 éven át), szakirodalmi munkásságáról, élettani tanításainak lényegéről külön fejezetekben emlékezik meg a szerző (126—153. pp.). A helmontianus George Thomson és William Harvey : a splenectomia felélesztése és alkalmazása élettani kutatásoknál (The helmontian George Thomson and William Harvey: the revival and application of splenectomy to physiological research by Charles Webster): a lép már a 17. sz. előtt is nagy titok hordozója volt az élettannal foglalkozók előtt. Galenus idevágó tanát erősen támadta a 17. sz. közepén Helmont és Harvey. Tanítványaik 1650—1666 között erőteljes kutatásba kezdtek a lép fiziológiáját illetően és ennek segítésére alkalmazták a splenectomiát (vivisectiónál is). Számos anatómiai ábrázolása jelent meg ezután a lépnek; működését is próbálták megfejteni; azt világosan tudták már, hogy a szerv működése fontos, de titkát csak a jóval utóbb következő generációk fedték fel (154—167. pp.). Vol lő. No. 3. Galenus doktrínájának változatos útja a pulmonális vénákkal kapcsolatban (The chequered career of Galen's doctrine on the pulmonary veins by Jerome J. Bylebyl and Walter Pagel) : Galenus a pulmonális vénáknak tulajdonította a szív „szellőztetését": beviszik a friss levegőt, eltávolítják az elhasználtat. A levegő bizonyos része szerinte úgy oszlott el az artériákban, mint pneuma. A tüdők részére ezek a vénák artériás vért is tároltak. Egy helyen arra is hivatkozott, hogy lehetséges a vér átkerülése a bal ventriculából a pulmonális erekbe, de aztán a továbbiakban ennek a nézetének ellent mondott. Szerinte a tüdők táplálására szolgáltak (vér útján) a pulmonális vénák. Galenus követői és magyarázói viszont azt tételezték fel, hogy a bal szív-ventriculából kerül az artériás vér a tüdők pulmonális vénáiba, így félreértették Galenus felfogását a tüdő táplálásával kapcsolatban, valamint abból az általános felfogásból is, hogy csak a bal szív-ventricula lehet az artériás vér egyetlen forrása. Galenus feltételezte, hogy a pulmonális artériák és vénák között vannak intrapulmonális anastomosisok, de ezt a tanítását követői nem vették figyelembe, sőt mint antigalenusi tant tartották nyilván (211—229. pp.). Dr. Archibald Cameron (By Lord Amulree): azok közé az orvosok közé