Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Journal of the History of Medicine and Allied Sciences, 1971 — 1972. (Némethy Ferenc)

évnél idősebb ismerősének halála miatt veszi kezébe a bonckést, hogy fölfedje a halál okát. Leonardo anatómiai rajzai fél évszázaddal előbb készültek, mint Vesalius anatómiai atlasza és stílusukban is különböznek az utóbbitól. Vesalius célja a leíró anatómia megteremtése volt, Leonardo mérnöki szellemét a szervezet — jelen esetben a bélcsatorna — működése izgatta. Elképzelése szerint a vakbél tárolta azokat a gázokat, amelyeknek Leonardo a béltartalom mozgatásában a legnagyobb szerepet tulajdonította. Feljegyzéseiből tudjuk, hogy olyan anatómiai rajzgyűjtemény összeállítását tervezte, amelyben minden szerv három különböző életkornak (gyermekkor, felnőtt kor, aggkor) megfelelő állapotban szerepelt volna. Ezzel kapcsolatban elsőként figyelt fel az arterioszklerózis jelenségére. A 18. és 19, század fordulóján a német orvosok egy része Kant és Schelling filozófiája segítségével próbálta „tudomány" rangjára emelni a túlságosan empirikusnak érzett orvoslást. (

G. B. Risse : Kant, Schelling, and the Early Search for a Philosophical „Science" of Medicine in Germany, p. 145—158.) A bambergi Andreas Roeschlaub (1768—1835) különbséget tett az elméletüeg megalapozott Heilkunde és a pusztán gyógyítási szabályokat tartalmazó Heilkunst között. Az előbbit Kant és Brown tanítása alapján kívánta felépíteni. A würzburgi Georg F. Geier (1775—?) a gyógyászat alapjainak megteremtését a filozófusoktól várta. A heidelbergi Johann J. Loos (1777—?) magukat az orvosokat is két csoportba osztotta; gyakorló és mélyebb filozófiai ismeretekkel rendelkező szintetizáló orvosokra. Friedrich J. Schelver (1778—1832), Christoph W. Hufeland (1762—1836) és Christian G. Gruner (1744—1815) viszont elhibázottnak tartják a tapasztalati jellegű orvostudománynak az apriorisztikus kanti filozófiára való alapozását. A jénai Cari C. E. Schmid (1761— 1812) — bár kantiánus — szintén nehéznek látja a kettő összeházasítását, de bízik a jövőben: a tapasztalati adatok szaporodásával egyre világosabb rendszer rajzolódik majd ki, s az orvostudomány egyre inkább megközelíti majd az apriorisztikus „tiszta tudomány" eszményét. Schelling alaptétele az, hogy az ember tudatosodásával a természet és az ember eredeti harmóniája megbomlott. Helyreállítása a filozófia feladata. Schelling nyomán vallotta Roeschlaub, hogy a filozófia segítségével előbb a világ szerkezetét kell tisztázni, majd az így kialakult rendszerbe kell beilleszteni az orvostudományt. A fenti elméletek közös gyöngéje voltaképpen az volt, hogy rendszerezni óhajtottak, mielőtt kellő tapasztalati anyaggal rendelkeztek volna. A fiziológia, biokémia és bakteriológia nagy felfedezései csak ezután következtek! Ennek szinte ösztönös megérzése indította 1802-ben a frankfurti Carl C. Matthaeit arra, hogy tisztázás helyett zavarkeltéssel vádolja Roeschlaubot és társait. 1839. szept. 18-án Alexander Humboldt hosszú elismerő levelet írt Charles Darwinnak a „The Voyage of the Beagle" (Egy természettudós utazása a Föld körül) c. munkájának megjelenése alkalmából. (Beagle = vadászkopó, a hajó neve volt.) A levél — amely a cambridge-i egyetemi könyvtár tulajdonában van — tulajdonképpen válasz Darwin egy előző levelére, amely azonban sajnos elveszett. Humboldt francia nyelvű leve-