Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Bulletin of the History of Medicine, 1971 (Némethy Ferenc)

the South, 1900—1915 : Charles Wardell Stiles and the Progressive Paradox. p. 159—169.) A betegeket testi fejletlenségük és értelmi tompultságuk miatt a társadalom kivetette magából. A valódi kórokozót, az Uncinaria Americana-nak elnevezett horogférget Ch. W. Stile fedezte fel 1902-ben, s először egyéni kezdeményezésből, majd 1909től a Rockefeller Alapítvány egymillió dolláros támogatásával nagyszabású kampányt indított a betegség leküzdésére. Intézkedései elsősorban a megelőzést szorgalmazták, egészséges lakások, s mindenekelőtt korszerű illemhelyek építésének propagálásával, támogatásával és ellenőrzésével. A. Beck tanulmánya azt a kérdést vizsgálja, hogy milyen összefüggés volt az 1890-től 1918-ig terjedő időben a német gyarmati egészségügy és a német gyarmati kormányzat között. (The Role of Medicine in German East Africa, p. 170—178.) Dar Es Salaamban 1888-ban alakítottak német helyőrséget, az ide beosztott két katonaorvos tevékenysége főleg csak a helyőrség tagjainak gondozására terjedt ki. 1890-ben Dr. Becker orvostiszt már ötre emelte a munkatársak számát, s három kisebb kórházat, ill. rendelőintézetet alapított, de a bennszülött lakossággal való szorosabb kapcsolat megteremtésére csak 1901-től von Goetzen gróf törekedett. Fő cél a malária és az álomkór elleni küzdelem volt, amelyet 1906-tól 1914-ig Dr. Kleine (1925-től berlini egyetemi tanár) irányított. Az eredményes munkát sokszor gátolta a bennszülöttek ellenséges magatartása vagy elzárkózása, de a gyarmati uralom vége felé (1918) maguk a német orvosok is beismerték, hogy nem tettek eleget a helyi hagyományok mélyebb megértéséért, a bennszülöttek bizalmának megnyeréséért. (Az 1971 /3. kötet két év késéssel jelent meg. Ismertetését következő kötetünkben közöljük. — A szerk.) Vol. 45. No. 4. J. Z. Bowers két folytatásban közölt tanulmányában részletesen ismerteti a Pekingi Rockefeller Alapítványi Orvosi Egyetem történetét. (The Founding of Peking Union Medical College : Policies and Personalities, p. 305—321. Folytatása: No. 5. p. 409—429.) Bevezetésképpen röviden áttekinti a megelőző európai—kíniai orvosi kapcsolatokat. Megemlíti Michael Boym lengyel jezsuita növénytani munkáját (Flora sinensis, Vienna, 1656) és „Clavis medica ad Chinarum doctrinam de pulsibus" (Nürnberg, 1686) c. művét, amely valószínűleg elsőként ismertette Nyugaton a hagyományos kínai gyógymódokat. Angol missziós kórházak működtek Macaóban (1820tól), Kantonban (1835-től), majd 1861től Pekingben. Ezt fejlesztették tovább 1915-től a Rockefeller Alapítvány segítségével. Az Alapítványnak egyébként ez volt a legnagyobb külföldi beruházása, összesen 45 millió dollárt költöttek rá. A hely kiválasztásával megbízott Judson-bizottság 17 kínai orvosképző intézet meglátogatása után döntött Peking mellett. Kínában ekkor 224 missziós kórház működött 446 külföldi orvossal. El kellett dönteni azt is, hogy az új intézmény célja alacsonyabb szintű, tömeges, vagy egészen magas szintű, de kisebb létszámú orvosképzés legyen-e. Az utóbbi megoldást választották, s a tulajdonképpeni orvosi képzést megelőzően hároméves előkészítő tanfolyamot szerveztek (tan-