Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Bulletin of the History of Medicine, 1971 (Némethy Ferenc)

kel — kerültek kapcsolatba. E találkozásnak az eszkimó népre nézve végzetes következményei voltak. Az orvostudomány történetén végighúzódik a betegség mibenlétének meghatározásával való küszködés. A skolasztikával szemben önállósuló újkori orvosi gondolkodás két 17. századbeli képviselője, Daniel Sennert (1572—1637; 1602-től Jessenius utóda a wittenbergi egyetemen) és Van Helmont tulajdonképpen még mindig a skolasztikus filozófia fogalmi rendszerében akarta elhelyezni a betegséget. {Peter H. Niebyl : Sennert, Van Helmont, and Medical Ontology, p. 115—137.) Paracelsusszal ellentétben azonban nem „reális entitás"-nak tartották a betegséget, tehát nem olyasvalaminek, ami az emberi természeten kívül is létezik, s külső támadóként fészkeli be magát a testbe. Szerintük élesen meg kell különböztetni a betegség okát és magát a betegséget. A betegség oka, a kórokozó, lehet ugyan substantia (ens ontologicum), de maga a betegség sohasem az, hanem járulék (accidens, qualitas), az élő organizmus pathophysiologicus állapota (ens physiologicum). Van Helmont szerint egy hulla tele lehet ugyan mérgező anyagokkal, mégsem beszélünk a hulla betegségéről. „A betegség mindig az életben van." Ez volt három évszázaddal később Virchow véleménye is: nem szabad összekeverni a dolgokat az okokkal, az „ens morbi"-t a „causa morbi"-val. Egy akár növényi, akár állati parazita lehet oka a betegségnek, de sohasem lehet azonos magával a betegséggel. Az amerikai sportnak megvannak a maga gyakorlati és elméleti hagyományai. A fiatal amerikai köztársaság orvosai még lóháton jártak betegeikhez, s szórakozásaik között ott szerepelt a vadászat, halászat. A városi életmód ártalmai elleni küzdelemben pedig korán felfigyeltek a testedzés jelentőségére. /, i?. Betts tanulmánya 1820 és 1860 között kíséri nyomon az erre vonatkozó orvosi, tudományos és felvilágosító irodalmat. (American medical thought on exercise as the road to health, 1820—1860. p. 138— 152.; S. Jarcho a jelenlegi amerikai történetírás rövid jellemzésével kezdi Edwin Stantonról, Lincoln hadügyminiszteréről szóló tanulmányát: „Korunkban az amerikai történetírás és a történeti ízlés elfordult az egyénektől és a nagy, átfogó, hipothetikus konstrukciók iránt érdeklődik, amelyeket történelmi erőknek nevezünk. De bármennyire eluralkodott is ez a metafizikus és ködös témák iránti elkötelezettség, valószínűleg nem oltja ki teljesen belőlünk a régimódi érdeklődést az egyének iránt, akiket szeretnénk teljes bonyolultságukban, árnyoldalaikkal együtt megismerni." (Edwin Stanton and American Medicine, p. 153—158.) Stanton 1862. Jan. 14-én lett Lincoln hadügyminisztere (Secretary of War), s egyben a hadsereg Egészségügyi Bizottságának vezetője. Intézkedései azonban nem voltak szerencsések. Főleg azért hibáztatják, hogy elhamarkodottan feloszlatta az épphogy megalakult Katonaorvosi Iskolát (Army Medical School), s ezzel 30 évvel visszavetette a fejlődést. (Az iskola csak 1893-tól működött.) A századfordulón az USA déli államaiban egyre több áldozatot követelt az egyiptomi sápadtság (hookworm disease), amelynek kórokozóját a nép ,, a restkór csírájának" nevezte. (/. H. Cassedy : The „Germ of Laziness" in