Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Korunk évkönyve 1973(Vida Mária)

megkülönböztetését. A tanulmányok az egyes témakörök aktuális kérdéseit vizsgálják, hűen a címadó folyóirathoz. A kötet első felében egyetemes érvényű, minden tudományterületet érintő tanulmányok olvashatók. A tudomány és a nemzetiségi kultúra viszonyáról és az első tudománypolitikai intézményekről számol be a Korunk főszerkesztője, Gáli Ernő (A tudomány helye és szerepe művelődésünkben. — 11—19. p.) ; a művészi állásfoglalás kérdéséről vallott felfogása századunk kiemelkedő filozófusainak, mint Lukács György, Sartre (Rácz György : Művészet és elkötelezettség. — 21— 28. p.) : a humanizmus különböző korokban eltérő értelmezéséről és tévedéseiről, továbbá a fogalmi megközelítés objektív módjairól szól Bretter György (Gondolatok a humanizmusról. — 53—60. p.) ; végül a líra megjelenésének feltételei és viszonya az egyes műnemekhez (Kántor Lajos: A líraiság természetrajzához. — 61—73. p.). A konkrét témával foglalkozó cikkek közül szorosan a Korunk folyóirat történetéhez kapcsolódik Gaál Gáborról, a lap mai profiljának kialakítójáról készült monográfia szerzőjével folytatott interjú (Tóth Sándor : A Gaál-monográfia szerzője a Korunk kérdéseire válaszol. — 41—52. p.), melyben többek között sok homályos kérdésre •— mint pl. Gaál Benedek Marcellal folytatott Toldi vitájára — válaszol. Láng Gusztáv az első világháború utáni költőnemzedék jellemző képviselőjéről, Dsida Jenőről és költészetének expresszionizmusáról ad elemzést. (Vers és válság. — 76—87. p.) A magyar könyvtártörténethez fontos adalékul szolgál az enyedi könyvtár alapításáról szóló tanulmány. (Jakó Zsigmond: A Bethlenkollégium könyvtárának kezdetei és első korszaka 1622—1658. — 89—100. p.) A könyvtárnak jelentős művelődéstörténeti értéke az, hogy az erdélyi magyarság reprezentatív, nélkülözhetetlen gyűjteményének számított egészen az Erdélyi Múzeum Egylet könyvtárának létesítéséig (1859). Az 1058-as könyvtárpusztulás pedig feltétlenül határkőt jelentett az enyedi kollégiumi könyvtár történetében, hiszen a gyulafehérvári Bethlen-bibliotheka megszűntével rá hárult a művelődési szolgálat továbbvitele. Benkő Samu az erdélyi magyar kultúrában a XVIII. század elején korai felvilágosodás jellemző sajátosságairól: a tolerancia elvéről, a természettudományos érdeklődés fokozódásáról és az anyanyelvűség térhódításáról ad számot. (A felvilágosodás meggyökerezésének néhány sajátossága az erdélyi magyar művelődésben. — 101—114. p.) Kiemeli Köleséri Sámuel orvosdoktor, az erdélyi bányák főfelügyelője nevét, aki már 1709-ben írásban sürgette a felekezeti ellentétek kiegyenlítését. A további cikkek részben egy-egy művészeti ággal, részben nyelvészeti kérdésekkel foglalkoznak. B. Nagy Margit a helyi mesterek szerepét elemzi a XVIII. század végi és a XIX. század eleji korszakról írt építészeti beszámolóban. (A klasszicizmus és a romantika építőmesterei Kolozsváron. — 115—125. p.) Akárcsak a reneszánsz és barokk korszak elmezésénél, ismét bebizonyítja, hogy „az újabb korok építészeti és művészeti életének felderítése csak az írott forrásokban rejlő információs anyag kiaknázásával lehetséges". Banner Zoltán Szervátiusz Jenő művészetének kibontakozásáról, sajátos mondanivalójának és formanyelvének letisztulásáról beszél és legmélyebb népi ihletésű művészetét az egész embe-