Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Johannsen, H.: Beiträge Berliner Ärzte zur Entwicklung der Lehre von Leberkrankheiten (B. Szalkay Judit)

nyilvánosság elé vitték. Ilyen szövetség volt már az 1809-ben megalakult Lübecki Orvosok Szövetsége is, de még korábbi volt a Szülészművészet Barátainak Társasága vagy az ún. Péntek-társaság. A németországi orvosegyesületek és társaságok történetében a szerzők 6 szakaszt (fejlődési szakaszt) állapítottak meg. Ezek közül a Göttingeni Orvosszövetség az utolsóba tartozik, ugyanis a szövetségek és társaságok történetében 1867 óta a centralizálás volt a jellemző. Igaz, a Német Orvosegyesületi Szövetség csak 1872-ben jött létre, tehát egy évvel később, mint a göttingeni, de az előkészületek már jóval korábban elkezdődtek. A göttingeni orvosok a szövetség létrehozásával elsősorban egymást keresték és találták meg, mintegy kiragadták magukat a meddő individualizmusból. A megalakításnál természetesen elsősorban a tudományos cél volt a döntő sok más szociális mellett, mégis a tudományos együttműködést meghagyták az Akadémiának. 1886-ban az egyesület átalakult társasággá, melynek létszáma már jócskán kibővült — hiszen a tudomány s vele az orvostudomány rohamos fejlődésével a tudósok és orvosok száma is gyarapodott. A Társaság munkáját fémjelzi a göttingeni klinikasor felépítésének a terve is, s egyáltalán a göttingeni orvosok jó munkáját elősegítette. 1917-től már havonta két alkalommal találkoznak a tagok, bevezették a biztosítást az ún. orvossegélyező-pénztár megalakításával. A fasizmus hatalomra jutásával hanyatlott a társaság munkája. 1935-ben megjelent a Birodalmi Orvosi Szabály, amely ugyan nem szüntette meg az orvosi társaságokat, de erős befolyást gyakorolt azokra s így önálló munkát folytatni lehetetlenség volt. A Göttingeni Orvosszövetségi Társaság 1936-ban feloszlatta önmagát. Helyén megalakult egy körzeti egyesület — szaktanácsadója a Nemzetiszocialista Orvosszövetség lett —, de ennek munkája csak konzíliumokra szorítkozott. Ennek tagja zsidó származású orvos nem lehetett, és a többi orvostól is megkívánták, hogy lépjen be a náci pártba. 1945-ben újra életre hívják augusztus 18-án az egyesületet, amely azóta is fokozott intenzitással működik. A háború utáni gondokat leküzdve — fiatal orvosok elhelyezkedése, hadifogoly orvosok felkutatása, elesett orvosok árváinak felkarolása stb. — ma már újra eredeti célkitűzésüknek megfelelően az orvostudomány fejlesztésének szolgálatában áll. Szemkeő Endre Johannsen, Harald: Beiträge Berliner Ärzte zur Entwicklung der Lehre von Leberkrankheiten. Berlin, 1970, S, 130. A 19. század első felének beköszöntésével a természettudományok és az orvostudomány területein új korszak kezdődött: a nagy kutatások és felfedezések korszaka. A berlini orvosok nagy figyelmet szenteltek a májbetegségek elkülönítésére és kezelésére, mely kezdetben igen nagy nehézségeket jelentett. A betegségek részletes felsorolása a velük foglalkozó orvosok adatain keresztül történik. A fűzőmáj, Ewald szerint az akkori divat okozta betegség volt s az 1913-as