Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Chick, H. —Hume, M. — Macfarlane, M.: War on Disease (Pataki Zoltán)
ságait. Ő maga a komplementáris szemlélet híve, a kategorikus értékítéletektől tartózkodik. Külön figyelmet érdemel az utolsó fejezet, amelyben a technika vívmányaival szövetkezett pszichológia veszélyeiről szól. Avatatlan kezekben a pszichológia félelmetes eszközzé válhat az ember leigázására, a társadalom dehumanizálására. E veszély elhárításának legelső feltétele a kellő lélektani tájékozottság. A szerző ezt kívánta szolgálni művével. Az egyes fejezetek végén az ellenőrző kérdésekre előre megadott 4—4 válaszlehetőség közül a helyesnek kiválasztásával az olvasó maga győződhet meg arról, jól megértette-e az olvasottakat. A könyvet kétrészes ajánló bibliográfia (a tárgyalt pszichológusok fő művei, ill. lélektan-történetek) és betűrendes névmutató egészíti ki. Kinek szól a könyv? Mindenkinek. A laikust tájékoztatja, a szakembernek pedig mintául szolgálhat, hogyan kell szakszerűen, bölcsen, közérthetően és élvezetesen tájékoztatni. Némethy Ferenc Chick, H. — Hume, M. — Macfarlane, M. : War on Disease. A History of The Lister Institute. London, Adré Deutsch Limited, 1971, pp. 251. 111. 19, A viktoriánus kor angol kutatói nehezen viselték el, hogy nekik nincs a francia Pasteur Intézethez hasonló bakteriológiai intézményük. Élesen rávilágít erre a tényre Frigyes német császár feleségének — Viktória angol királynő legidősebb, azonos nevű — lányának levele testvéréhez, a walesi herceghez: „lt makes me mad when I think that Englishmen have not a chance of pursuing these vital questions of Science, these investigations and experiments, in England, and are obliged to go to Germany and France to study Bacteriology. We ought to have a VersuchsStation in England ,.." Az 1891-ben alapított Intézet vérbeli „story"-ját olvashatjuk e kitűnő könyvben. A három írónő kitűnő arányérzékkel sorakoztatja fel a tudományos eredményeket, de ugyanakkor nem felejtkezik meg arról sem, hogy minden intézet formátumát, belső világát azok az emberek egyénisége — kiváló és gyarló emberi tulajdonságai — szabja meg, akik az intézményben dolgoztak, munkájukat és életüket szentelték az intézet céljainak elérése érdekében. Ez a könyv példaképe lehet minden „históriáé domus"-nak. Huszonegy gondosan szerkesztett — önálló tanulmányként is helytálló — fejezetben ismerhetjük meg a világhírű Lister Intézet 70 éves történetét, az alapító pioníroktól napjainkig. Az Intézet fejlődését talán legjobban pár számadattal tudjuk érzékeltetni. Prof. Sir Charles J, Martin, aki 1903-ban került — mint harmadik igazgató — az Intézet élére, még csak hat osztállyal és húsz tudományos fokozatú kutatóval dolgozott. Ezzel szemben az 1952-ben, mikor Prof. Sir. A. Ashley Miles hatodik igazgatóként átvette az Intézet vezetését, már tizenkét osztály, rendszerint hatvan fő körüli tudományos kutató végezte a munkát, és az Intézet készen állt arra is, hogy a felmerülő feladatok megoldására új osztályokat és új tudományos munkatársakat mozgósítson. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy
