Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Claparede, R.-E.: Lettres (Vida Tivadar) - Clarke, E.: Modern Methods in the History of Medicine (R. Harkó Viola)

ez a rugalmasság — a felmerülő problémákhoz, azok sikeres megoldásához való alkalmazhatósági képesség és lehetőség — minden tudományos intézet álma. Orvostörténetileg két szempontból is érdekes és tanulságos könyv a Lister Intézet históriája: egyrészt, mert tipikusan angol, másrészt, mert nemzeti jellege mellett kifejezetten nemzetközi. Utóbbira a legmeggyőzőbb bizonyíték az Appendixben felsorolt külföldi vendégkutatók terjedelmes névsora — közöttük természetesen magyarok is. Kitűnő képanyag és index egészíti ki a szokott angol eleganciával kiállított könyvet. Pataki Zoltán Claparède, René-Edouard : Lettres. Hrsg. Georges De Morsier. Basel

—Stuttgart, Schwabe Vlg. 1971, S. 74, T. 1. A Basler Veröffentlichungen zur Geschichte der Medizin und der Biologie elnevezésű sorozat e 29. kötete az 1832-ben Genfben született és 39 éves korában, 1871-ben Sienában meghalt természettudós hátrahagyott 231 leveléből közli a legérdekesebbeket: az útleírásokat, a több országban tett tanulmányútjairól írottakat, azokat amelyek tudományos felfedezéseire és első közleményeire vonatkoznak, a betegségéről beszámolókat. Bizonyára ez utóbbiak keltik majd fel különösen az orvostörténészek érdeklődését. A francia nyelvű munkához a sorozat kiadója, Heinrich Buess, a Bázeli Egyetem Orvostörténeti Intézetének vezetője fűz utószót német nyelven. Ebben vázolja Claparède életútját, amely érdemtelenül merült feledésbe, s amelynek állomásai tükröződnek a közölt levelekben. így pl. diákkorának érdekes orvostörténeti vonatkozása, hogy a nagy fiziológussal, Johannes Müllerrel tett norvégiai utazása során Bergenben szörnyű körülmények közt levő lepratelepeket láthatott. Röviddel utolsó szigorlata előtt éri őt szívhibájának súlyos rohama, amelynek a következményei aztán végigkísérik egészen korai haláláig. Eltekintve néhány kisebb szemészeti tanulmánytól, Claparède nem foglalkozott orvosi témákkal. Fő kutató területe a zoológia volt, különösen az egyszerűbb állatfajok fejlődéstörténete és élettana. 1863-tól fogva az élete folytonos küzdelem volt említett betegségével, valóságos martirium. Annál nagyobb csodálatunkra méltó életműve, amelyet szinte ki kellett kényszerítenie gyönge testéből. Vida Tivadar Clarke, Edwin: Modern Methods in the History of Medicine. London, The Athlone Press, 1971. Edwin Clarke, a kötet szerkesztője, e tanulmánysorozat megjelentetésével érzékeltetni akarta, mennyi új módszer és korszerű technikai megoldás segítheti az orvostörténeti kutatást. Ezek kiegészítik, gazdagítják a hagyományos kutatási módszereket, s hozzájárulnak a tudományág magasabb szintre emeléséhez. 1966-ban az észak-amerikai orvostörténeti társaság hívta fel a kutatók figyel-