Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Bosnyák Sándor: Adalékok a moldvai csángók népi orvoslásához

nem mezétláb, mikor eccer nézem, hát nekem semmi sincs a lábamon. (5) Mikor van az asszonynak az a dolga, akkor avval kennye meg, sz attól eltelik. (4) Szent Antal tüze. Felpirosodik a bőre az embernek, ég. Szent Antal mákot megfősztük, s mostuk a levivel. (7) Szent Antal tüze belepte a fejit, s akkor úgy gyógyították, hogy megkerítték. Meggyújtották a szenteltgyertyát, s valamit montak, de nem tudom, hogy mit, a gyertya égett, s a feje körül úgy megkerítték. (5) Szent Antal tüzit úgy gyógyították, fénkővel megkörösztözték, megnyomogatták, asztán imátkosztak rája. (14) Annak van Szent Antal mákja. Az meg van szentelve, sz avval füsztöli meg. (4) Szeplő. Az a lyány, aki szeplős, nem tiszta az arca, húsvét reggel, ha Napval szembe megmosakodik, meg fog tisztulni. (13) A fehér kancának a tejit kifejik és avval megmosdik, s akkor eltelik a szeplő. (17) Szívfájás. Szívgombát használtak. Elmentek az erdőbe, s ott megkeresték a szíwirágot, kiásták a tövit, s aszt megtörték, s pálinkába belétették, kilenc darabkát. Három napig hagyták pálinkába, s akkor viaszból csináltak poharat, s akkor abba öntöttek kilenc csöppet háromszor naponta, s aszt itta meg a beteg. De akkor a beteg az ágyból nem lehetett leszálljon, tiszta hófehérbe kellett feküggyék, s csak egy tiszta lyány járhatott hozzá./8) Ha a szűve fáj, szorul, akkor szűgombát adnak neki. Van gomba az erdőbe, az moszt nyílik ki, a fehér az asszonyé, sz kék az emberé, kétféle van. Aszt leszedik. Mikor ménen oda, hogy kivegye annak a krumpliját, a pityókáját a fődből, kiássza, akkor teszen mánát a helyibe, kenyeret, teszen egy darab kenyeret a likacskába. Hogy kivette aszt a krumplicskát: „Téged veszlek orvosszágnak, neked adok vissza mánát!" (4) Nekem két esztendeig állandóan fájt a szúvem, s én annyit jártam az orvoshoz, s annyi orvosságot szedtem, minden, s semmi sem használt. Elmentem egy öregasszonyhoz, aggyon nekem szűgombát. Törtem meg pohárba, betettem vízbe, s mindig illogattam egy kicsit. Hát nagyon keserű vót. S hála Istennek nekem azóta sohasem fájt a szűvem. (5) Tetvesség. Petróleumval meg kell kenni, aki tetves, attól elpusztulnak. (7) Torokszorulás. Hogyha megfázok, kihűlök, akkor mindig felszorul a torkom, sz itt a mejjem, muszáj akkor fokhagymát törni, sz avval a fokhagymával, sz kicsi Zsírt hozzá, sz meghúszkoggya kűjelről. Annak úgy mongyák szorulás, torokszorulás. (4) Tüdőbetegség. Hát én vótam tüdőbeteg, és akkor az öregasszonyok monták, hogy mennyek föl az erdőbe, szeggyek olyan három levelűt, ami fehéret virágzik, teának. Aszt tüdőkáposztának nevezik, az olyan, mint a vadcsalán, olyan keserű, s olyan fehér levelű, és koszorúja van körbe. S eszt használtam én, és három hónap alatt a kavernám begyógyult. (15) Udma. Nyakik fájt a gyermekeknek, aszt háromcor kellett megkerítse, még máskor megint háromcor, és még háromcor, és elmonta: „Menny el a kősziklákba, I hol a kakasok nem szólnak, | a kutyák nem ugatnak, ) a tündérlyányok