Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Bosnyák Sándor: Adalékok a moldvai csángók népi orvoslásához

fok fokhagymát, s akkor aszt belekeverte zsírba, s odatta, hogy mikor fürösztöttük, avval meg kellett keresztesen kenni a mejjit véle, (8) Mumsz. A fülin hátul dagad meg, s nagyon tüzel, nagyon forró. S akkor fogták a kaszakövet, melegítették, s nyomkották. (3) Nátha. Főzök ilyen hárszfateát, sz a lábamat beleteszem meleg vízbe, sz a hárszfateát jó forrón, minden eszte, három eszte, sz akkor eltakarodik, többet nincsen nátha. (4) Nyavalyatörés. Eccer láttam vót egy kislányt, törte a nyavalya. Az ulyan vót, hogy nem bírt az ágyba aludni, úgy égett el, ulyan melegje vót, égett, hánykolódott. De annak az anyja tudott ráimátkozni, hogy helyrejött a kislány, meggyógyult. ( 5) Nyűg. A gyermek kezd lépegetni, s asztán nem tud menni. Akkor vették az ollót, s amikor lépett, akkor a lába közt, aszt mondták, vágják el a nyugit, mert meg van nyűgözve. Még édesanyám es csinálta. (17) Nyűvesség. A nyű, aszt a légy esz kitöpi. Nálunk vótak ulyan betegek, hogy a nyüvek megették élve. A baracknak a levelit megtörik, aszt tettem én isz, meg aszt a hunyart esszevegyítettem, sz akkor asztán tettem egy kisz vizet rája, sz kicsavartam a levit, sz aszt a levet oda felöntöttem, hol a nyűvek vótak, abba a szebbe, sz akkor az kihajtotta. De kell asztán vigyázni, (4) Pokolszökés. Pokolszökés ellen vót ulyan pokolgaz, s akkor annak van ulyan piros szölleje, s akkor avval ragasztották bé aszt a pokolszökést. (5) Megkenik fokhajmával, s aszt a fokhajmát elvetik. (12) Fokhajmával kenték meg, visszafelé, nem erre, merre a Nap ménen, hanem így vissza. (17) Ráolvasnak: „Elindula Boldogságos szép Szűz Mária, | kimene a hegyre, | ott talála egy fejér lovat. I Elvágá, | asztalt teve belőle, | az egész csomót odarikojtotta, | csak a pokolszökést nem hívta oda. | A pokolszökésnek megharsant, | megcsattant a töve. I Úgy eloszoljék, | mint a hab, hogy eloszlik." (8) Rák. Az boszorkánbába vót, nagyon sokat tudott guruzsmáni. Elment, s akkor az étőgyéket megfogta, s hazavitte, s betette a tűzbe. Elégett az étőgyék, kivette a hamuját, s megsütötte kalácsba, s odatta a másik embernek. S akkor az addig sínylett, betegeskedett, három-négy évig, hogy hát olyan vót, mintha a rák leette vóna a húst rolla. Itten szokták mondani az olyan betegnek, hogy rákos. (9) Reuma. Ha a lábai reumások vótak, akkor sós vízbe tette be. (7) Mindenféle szénából, mindenféle gazból fürdőz, kilenc nap egymász után, minden áldott nap. (4) Rühesség. A kékkövet megtörték, s akkor ilyen avas zsírba belekeverték, s akkor avval bekenték. De akkor már ordított, aki rühös vót. Al letisztította. (5) Sárigság. Hát egy ember olyan sárigságba esett belé, hogy beteg, s beteg, orvosságát nem találták. A feleségét valaki arra tanította, hogy keressenek kilenc tetűt, s tegyék bele a teába, s aggyák oda neki. Kaptak tetűt, aszt ő hazavitte, teát csinált, s belétették áztat a tetűköt. S ő kérdeszte, hogy hát mit attak? Aszt