Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Bosnyák Sándor: Adalékok a moldvai csángók népi orvoslásához

ján, az arra használ, ha meg van valaki ijedve s beteg, akkor tesznek tálba szenet, eleven szenet, s aszt a virágot reateszik, s amikor aluszik az a beteg, akkor megfüstölik, s az a füst esszejárja. (17) Kígyó az emberben. Aszt isz monták, hogy egy asszonyba bement a kígyó. Érzette, hogy iszik vizet, sz ulyan hideg vót, leitta, sz akkó ment le a nyakán. Sz akkor érzette asztán, hogy neki jár valami a haszába. Sz akkor monták lenne, haha kígyó lesz benne? De hát hogy vegyék el, aszt hogy csinállyák? Asztán fölakasztották az asszonyt, a lábainál, föl, fölfőszték a tejet, betették oda a fejéhez, sz a gőze ment fel a tejnek, sz a kígyó jött le, sz kibújt, sz béhuppant a tejbe, így vették el. (4) Vót egy lyány régen, belebújt a kígyó. Alutt vót a mezőn. Az a kígyó, mikor belebújt, kicsi lenne. Az a kígyó megnőtt benne, s másként nem bírták kivenni belőle, felkötöszték a lyányt létrára, fejvei alá, s tejet forraltak, egy üst tejet, s betették a szája iránt alája. S akkor a kígyó jön ki a szájából. Ki is jött, de a lyány is meghótt, mert lehetett a kígyó ulyan vastag, mint a kezem feje. (7) A legén eljegyeszte a leánt, s hát annak mindig nőtt a hasa, s olyan sápadt vót az arca. Hát a leán mindig beteg vót. Elmentek ketten epreszni ki az erdőbe. S akkor a leán lefekütt, s minnyá elalutt. S akkor a legén továbbacska le vót feküve. Nagyon sok vót az eper, s akkor meglátta, hogy a szája ki van tátva, hogy arra az eperszagra a kégyó jött ki a száján. S akkor a legény meglátta, hogy jő ki, akkó elkerült a kánnak a hátához, s akkor még epret dobott oda sokat, még annyira kijött, hogy meg tutta fogni a kégyót, s így mentette meg a leánt a kégyótól. (8) Kutyaharapás. Moszogatórongyval bekötik. Megégetik, sz bekötik, ahol beharapta, a sebet. Megégeti, sz asztán a hamuját úgy beléteszi, beköti, sz attól elmúlik. (4) Lapulás. Itt élt egy asszony Kozáron, amelyikhez járt a tüzes boszorkány. A szöllőhegyen lakott egy ilyen présházba, s odajárt mindig, s elvitte, kutyaszart etetett vele, békát, sáskát, s aggyig gyúrta, hogy olyan vót az az asszony, hogy nagyon-nagyon csúnyán nézett ki. Ő nagyon szeretett egy embert, s az az ember őt nem vette el feleségül, s ő annak a képit látta mindig. (8) A sárkán fent jár, s aszt a tüzet szórja, s én láttam es egy ilyent tizenkét órakor. El vótunk így este guzsalyosba, s mikor hazamentünk éjjel, akkor mindenki elment ugye ki a bajára. Lekuporodok oda az almafa alá, s eccer hallom, nagy susogás van. Felvetem a szememet az égre, hát olyan hosszi vót, hogy vót négy-öt méter, hát tiszta tűz vót. Hát én úgy megijettem, hogy le vótam oda gugyolva. Más este elmének mind a guzsalyosba, hol jártunk, mondom, mit láttam. S akkor aszt monták, hogy az a sárkán vót, ment ahhoz az asszonhoz, aki meg van lapulva. S mondom: Hol ménen be az a tüzes? Aszt monták: A kócslikon. (3) Mellkeményedés. Szok fokhajmát kell enni, sz akkor apad a tej, sz akkor a keményszég isz lelohad. (4) Mellszorulás. Én es vittem a gyereket, így felpuffosodott, nem tudott lélegzeni, mejjszorulása vót. Akkor elvittem, vót egy asszon, aki olvasott-neki. Tört kilenc