Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.

Szép s hasznos feladat. De az egyetemi tanítás czélja e közvetlen haszonra nem szorítkozik, hanem messzebb terjed és magasabbra törekszik. Tudományos egyetem föladata nemcsak közölni a búvárlat hasznos eredményeit, nevelni az ifjú honpolgárt, képezni hivatalnokot, s így tisztán a közvetlen szükség érdekében s az állam szolgálatában működni; — de föladata fejleszteni a tudományt enmagát is, szaporítani kincseit s földeríteni a búvárlat szövétnekével az emberi ismeret még homályos oldalait az örök igazság s az emberiség érdekében; — képezni ennélfogva bölcsészeket és természetbúvárokat, tudósokat és tanárokat. Azon körülményből, hogy e föladat bármi okoknál fogva — mert egynél mindenesetre több volt — háttérbe szorult, származtathatjuk a tudományos szakemberekbeni hiányt minálunk, s innen legalább egyrészt azt is, hogy egyetemünk a nemzet tudományos élete és szellemi mozgalmára oly kevés, mondhatni semmi befolyással nem volt, — mert a mit egyes, esetleg köréhez tartozó férfiak tettek, azt nem az egyetem szelleme és tevékenységének, hanem ezen férfiak hazafiúi buzgalmának köszönhetjük; — míg ez elmaradás másik okául a holt latin nyelv használatát kell tekintenünk, melyen valamint minden idegen nyelven, ismereteket lehet ugyan megszerezni, de soha és sehol saját élettel bíró, a népben gyökeredző s annak egész lelkületére, irányára és szellemére visszaható valódi mívelődést előteremteni nem lehet."

110 A Thun-korszak tehát a felsőoktatás és orvosképzés terén sem új korszakot, sem a korábbi időszakot meghaladó fejlődést nem tudott teremteni. Ugyanakkor nem tagadható meg tőle, hogy •— halvány gyakorlati eredményekkel — összefoglalta és rendeletekben megfogalmazva kibocsátotta a vormärznek és a forradalomnak a felsőoktatás körébe vágó törekvései jelentékeny részét. Ezzel pedig megteremtette a magyar felsőoktatás, orvosképzés számára is azt az alapot, ami a neoabszolutizmus bukása után, más politikai körülmények között a felívelő fejlődést biztosíthatta. A kiegyezést követően talán hatásosabb, más felsőoktatási szisztémát is kialakíthatott volna a magyar művelődéspolitika. Ez azonban már a feltételezések körébe tartozik. A valóság azt bizonyította, hogy az 1850-es években megteremtett keretek is lendületes fejlődést tudtak biztosítani. Zusammenfassung In der ersten Hälfte der Thun-Epoche, d. h. bis Mitte der 1850er Jahre, wurden Zweifellos in großer Zahl moderne Verordnungen und Verfügungen herausgegeben, durch die eine neue Basis für das gesamte Hochschulwesen sowie eine moderne Universitätsausbildung geschaffen wurde. Hierzu können nicht nur organisatorische Verfügungen gerechnet werden, sondern auch deren Grundprinzipien. So wurde die Universitätsausbildung beispielsweise eindeutig als Hochschulgrad eingestuft (Aufnahmebedingung war die Reifeprüfung), weiterhin setzte man sich das Ziel, an den einzelnen Fakultäten eine auf gleichem Niveau befindliche wissenschaftliche Ausbildung zu gewährleisten (Aufhebung des Vorbereitungscharakters der Philosophischen Fakultät), und nicht zuletzt gehörte hierzu die Bewilligung der Hoch110 Markusovszky, Az orvos-tanuló ... i. m. 51 — 52,