Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.
lépett életbe — Gortvay tévesen állította 74 —, de korszerű alapelveinek megfogalmazása jelentős állomása orvosképzésünk történetének. 75 A tervezet kiindulópontja, hogy az addigi verbális számonkérés helyett a jártasságok és készségek vizsgálatára kell helyezni a hangsúlyt. A hallgatók — mondta Markusovszky — „, . . a puszta könyv és szóutáni scholasticus tanulást elhagyva, közvetlen a tárgyakból iparkodjanak meríteni tudományukat. . . Az új szigorlati rendnek főszemügye megvizsgálni váljon az orvosi jelölt bír-e a tárgyak valódi ismeretével, megszerezte-e azon gyakorlati képességet és műtői ügyességet, mely a különféle gyógyeszközök életbeni biztos és sükeres alkalmazására megkívántatik —, holott eddig inkább csak az emlékezetbeli tudás tette nagyában a vizsgálatok tárgyát. A vizsga a célnak megfelelően, a hol csak lehet, magukon a tárgyakon történik, és pedig nemcsak az orvosi tudomány gyakorlati ágaiban, a bel- és kaigyógyászat, a szemészet és szülészetben, hanem ép—táj- és kórbonctanban, a szövettan, physiologia és vegyészetben is stb. Kétséget nem szenved, hogy a tanár döntő tényező, s hogy ilynemű szigorlat is lehet csalóka .. ," 76 A további alapvető tételek: 1. minden orvos köteles sebészi és belgyógyászati kórodat 2—2 évig, a szülészeti és női kórodat fél évig látogatni; 2. a segéd- és előkészítő tudományok közül a bonctannak önállóvá fejlődött ágait (mikroszkópia, szövet- és tájbonctan), valamint a vegyészetet és fizikát előtérbe kell helyezni, mert ezek „. . . emelendik . .. leginkább tanrendszerünket a haladás színvonalára . . ," 77 ; 3. a hallgatóknak két évet külföldi egyetemen is el lehet tölteniük; 4. nyilvános szóbeli vizsgák bevezetése; 5. a vizsgákat nem külön, tárgyanként, hanem a tudományágak megkövetelte tantárgycsoportonként kell lebonyolítani. Még ezekhez fűzte hozzá Markusovszky, hogy erőteljesen előtérbe kell helyezni a közegészségtant, mely addig egészen alárendelt szerepet játszott. Messze visszamaradott állapot, hogy teljesen hiányoznak a kerületi és országos közegészségügyi tanácsosok, az egész birodalomban alig van a kérdésnek szakirodalma, a közegészségügyi szempontok semmi befolyást nem tudnak gyakorolni középületek építésére, utcák tisztaságára stb. „A szoros értelemben vett gyógyászat nálunk bármely művelt nemzet gyógyászatával kiállhatja a versenyt, de közegészségi intézményeink s a közegészségi szabályok kellő méltánylása és érvényesítése, melyek által az orvosi tudomány egész osztályok, városok, tájak, nemzedékek épségét megvédheti, még sok kívánni valót hagynak." 78 A reformtervezetből, ami az egységes orvosképzés és diplomakiadás ügyét illeti, ezt már az 1848-as magyar és osztrák reformok kimondták, nem volt azonban véghezvihető, mert az alacsonyabb fokú sebészi képzés abbamaradása azzal járt volna, hogy az ország amúgy is gyenge egészségügyi ellátottsága rohamosan tovább romlik. 71 Gortvay György : Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. I. köt. Bp. 1953. 260. 75 Ezért érthetetlen, hogy említés erejéig sem foglalkozik vele sem Rupp, sem Hőgyes, sem Győry. 76 Markusovszky Lajos : Némely észrevételek az új szigorlati rend tervezete alkalmával. OH 1858. 5. 65-66. 77 Markusovszky i. m. OH 1858. 6. 81. 78 Markusovszky i. m. OH 1858. 7. 102-104.
