Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.
neves tudósok esetében a szóbeli vizsgától és a próbaelőadástól el lehetett tekinteni. Az egyetemeknek jogukban állt valamely más egyetem tanártestületének képesítését is elfogadni, bár általában előadásokat csak ott tarthatott a magántanár, ahol az illető egyetem tanártestülete végezte a vizsgát. A pesti orvosi karnál a Bach-korszak egész évtizede alatt összesen három magántanári habilitációra került sor. 1850/51-ben Len/zosseTc József tájbonctanból, 1851/52-ben Margó Tivadar szövettanból és 1858/59-ben Poór Imre bőr- és bujakórtanból lett magántanár. 55 Ez az igen alacsony szám, mely a pesti egyetem többi karán sem igen rúgott többre, önmagában nézve érthetetlen lenne, hiszen a magántanárság bevezetésének gondolata az 1848: XIX. tc.-ben, ha nem is expressis in verbis, már benne szerepelt, s jelentős mértékben hozzájárulhatott volna — amint a későbbiekben hozzá is járult — nagy egyéniségek kiemelkedéséhez, új tudományágak születéséhez stb. Hogy alig-alig éltek vele a Bach-korszakban, annak nemcsak a pályázókban eleve megbújó fenntartás, hanem főként a kezdeti számos visszautasítás a minisztérium részéről 55 a és a német nyelvű előadások kötelezettsége lehettek első számú okai. 56 A közoktatásügyi kormányzat később is sikertelenül igyekezett népszerűsíteni a magántanári intézményt, így 1857-ben sem ért el eredményt, amikor ismételten felhívta rá a pesti egyetem figyelmét. 57 A magántanárságot megpályázok létszáma 1800-tól, majd pedig rohamosan a kiegyezés után nőtt meg. Az egyetemi magántanárok habilitációjáról a későbbiekben több rendelet is intézkedett, melyeket a magyar egyetemre is kiterjesztettek. Kivételezett helyzetbe kerültek a bécsi és prágai egyetem rendes tagjai, akik habilitáció nélkül voltak előadásra jogosítva. 58 1848. december 11-én kelt az a rendelet, melyet szintén életbe léptettek a pesti egyetemen, s amely a nyilvános rendes és rendkívüli tanárok kinevezéséről és a tanszék betöltéséről intézkedett. E tanárokat — még a teológiai karon is 58 /a — az uralkodó nevezte ki. A tanári testületnek mindig hármas javaslatot kellett tennie, s ez az egyetemi tanács, majd a helytartó (országfőnök) útján jutott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba. A rendelet lehetőséget adott — jelölt hiányában — pályázat kiírására, amelyet ugyancsak a Minisztériumtól kellett kérvényezni. 59 A hármas jelölés azt jelentette, hogy külön-külön szavaztak a tanártestület tagjai: kit jelölnek elsőként, kit másodikként és kit harmadikként. 60 55 Hőgyes i. m. 21. 55/a VÖ. Szentpétery i.m. 382 — 412. ésLesky, Erna : Wiener Aktenmaterial zur Berufung Semmelweis' im Jahre 1855. Comm. Hist. Artis Med. 46 — 47. (1968). 35-53. 56 Hőgyes i. m. 84 — 85. 57 Győry i. m. 516., 530 — 531.: tévesen írta, hogy ekkor léptette életbe Thun a pesti egyetemen is, hiszen a rendelkezés a birodalom összes egyetemére szóló érvénnyel jelent meg, mint ahogy néhány képesítés már addig is született a pesti egyetemen. 58 Kőnek i. m. 466. 58 / a Az 1855. aug. 18. austriai Concordatum fölvilágosítása; németből fordítva és a deák és magyar hivatalos szövegével Pest, 1856. 71. 59 Récsi i. m. III. 291.; Rupp i. m. 77 — 78. 60 A jelölés lezajlására és útjára vonatkozólag 1. : Lesky i. m. 11 Orvostörténeti Közlemények 69—70.
