Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.

beiktatott tanulókból áll. A tanítói testületen belül rendes tanárokat, rendkívüli és magántanárokat, illetve szorosabb értelemben vett tanítókat (művészeti tárgyak vagy nyelvek) különböztet meg. A kar közvetlen hatósága maga a tanártestület, mely a tanítói testületből kerül ki. Ennek tagja az összes rendes és rendkívüli tanár és két magántanár, ez utóbbi kettő azonban csak üléseken való részvételi és tanácskozási szavazatjoggal rendelkezik. A tanártestület saját tagjai közül vá­lasztja elnökét, a dékánt. Dékán lehet az is, aki csak korábban volt a tanítói tes­tület tagja. „A dékánok az eddigi tanulmányi igazgatók helyébe lépnek, mely utób­biak hivatala megszűnik" (5. §). A választáshoz abszolút szótöbbség szükséges. Megválasztását, indokolás nélkül, csak a lelépő dékán vagy már nem rendes tanár utasíthatja vissza. Egyébként az indoklás felett is szavazás tartandó. A 8. paragra­fus leszögezi: „Ha a tanító testületben viszálkodások vagy más okok miatt valamely tanulmányi osztálynak tanítói testülete általi igazgattatása és az oktatási érdekek veszélyeztetve volnának: a közoktatási ministeriumnak kötelessége határozatlan időre dékánt kinevezni és azt a kar igazgatásával és a körülményekhez mért hata­lommal felruházni." (Ez a paragrafus — ha egyelőre korlátozott formában is •— már lehetőséget teremtett az egyetemi autonómia csorbítására.) A rendelet szerint a tanártestület tervezi meg tanácskozásainak ügyrendjét is, melyet jóváhagyásra köteles felterjeszteni a minisztériumhoz (18. §). Az ügyrend tervezetét — amely természetesen német nyelvű volt — 1858. december 17-én hagyta jóvá a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Ez az ügyrend — a nyelvre vonatkozó 2. paragrafusát leszámítva — a kiegyezésig érvényben maradt. 42 Eszerint az egyetemi tanács és a négy kar tanártestülete külön-külön jegyző­könyveket vezet, amelyeket a nyomtatott rovatok alapján tölt ki. Szabályozza az ügyvitel rendjét és formáját, teljes mértékben az osztrák közigazgatási rend mintájára. A rendes üléseket havonta egyszer kell megtartani (10. §), ezekről jegyzőkönyvet kell vezetni (24. §). Szavazásoknál élőszót engedélyez, választá­soknál azonban, ha bárki kívánja, titkos szavazást kíván meg (17. §). Az elnök (a rektor, illetve az adott tanártestület dékánja) döntő szerepet játszik, azonos számú szavazat esetében az a vélemény válik határozattá, amelyhez ő csatlakozott (18. §). Végül, ugyancsak a hivatalokkal megegyező módon, titoktartásra kötelezi a tanártestület tagjait is (34. §). Az 1849. szeptember 30-i szervező rendelet a továbbiakban az egyetem leg­főbb vezetőségének a tanártestületből kikerülő egyetemi tanácsot teszi meg, amelynek tagjai a dékánok és prodékánok, a rektor és a prorektor. A választás és az eljárások módja itt hasonló a dékánválasztásokéhoz. Az egyetemi hatóságok nyolc nappal a tanév kezdete előtt lépnek hivatalba, addig az előző éviek intézik az ügyeket. A továbbiakban szabályozza a törvény az egyes hivatalok helyettesí­tési rendjét, felhívja a figyelmet a tantárgyak kellő képviseletére a tanártestület­ben, a leckerend szerkesztésére, a különböző üléseken történő kötelező megjele­nésre. Itt következik a dékán feladatainak rögzítése (18. §): „A dékán állása a tanártestülettel szemközt ugyanaz, mi az újabb rendeletek értelmében az igazgatóé Rupp i. m. 59., 80 — 85.

Next

/
Thumbnails
Contents