Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.

FELSŐOKTATÁSI POLITIKA MAGYARORSZÁGON A NEOABSZOLUTIZMUS KORÁBAN 1 8 4 9 — 1 8 6 0 — ÁLTALÁNOS ÉS ORVOSKÉPZÉSI REFORMTÖREKVÉSEK* — BUZINKAY GÉZA A FELSŐOKTATÁSI POLITIKA KERETEI A

Z újkori magyar történelemben sűrűn találkozunk az abszolutizmus különböző formáivaL Szinte megszakítatlan sorban követték egymást, többnyire egyegy szabadságharcunk vagy forradalmi megmozdulásunk, kísérletünk megtorlásaként. A neoabszolutizmus névvel illetett időszak különleges helyet foglal el közöttük. Indokolja ezt egyrészt a törekvéseiben és eredményeiben rendkívül összetett kiváltó ok, az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc. Másrészt a középkelet-európai forradalmak következtében átalakuló Habsburgbirodalom belső és külső helyzete, a forradalmak némely törekvését részben és felemásul, de mégiscsak továbbfolytató új kormányzati rendszer. A továbbiakban még az is, hogy a Bach-korszak reakciós és az idők során egyre inkább életképtelennek bizonyuló birodalmi célok érdekében számos korszerű intézkedést hozott, mechanizmusát tekintve modern államigazgatást teremtett — túlbürokratizálása ellenére is —, intézmények rendszerét hozta létre, amelyek nem egy területen máig fennmaradtak: és mindezek évtizedekig, a Bach-korszak kimúlása után is jól működtek, sőt kisebb-nagyobb átalakításokkal a XX. században is sokáig beváltak. A Bach-korszakot történetírásunk még távolról sem dolgozta fel teljesen. Először a „forradalom és kiegyezés válaszútjára" került korszak, 1860/61 még kortársi szereplői értékelték, érthető módon csak ritkán elfogultságtól mentes hangnemben. Az indulatok ekkor, részben legalább, szabad utat kaptak, s eredményük az lett, hogy túlsúlyba került a korszak pozitívumainak is teljes elvetése. * Részlet a „Bach-korszak művelődéspolitikája Magyarországon" c. bölcsészdoktori értekezésből (1973). A dolgozat felépítésében nem teljesen követi az elvi-logikai rendet. A tárgyalt korban nyilvánvalóan a pesti egyetem szabadságharc utáni helyzetének bemutatása kívánkozna az élre. De birodalmi érvényű törvények és reformok alkalmazásáról volt szó, s a kormányzat csak a gyakorlatba történő átültetés megkönnyítése erejéig vette figyelembe a pesti egyetem sajátságos viszonyait. Az egyetem helyzetének vizsgálata tehát a birodalmi kormány munkájának értékelésére alkalmas. Ezért tárgyalását megelőzte a politikai és közigazgatási keretek, a „konszolidáció" és a thuni reformtevékenység vizsgálata.