Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Berde Károly: Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise?

végződési időpontjáról biztos adatunk nincs. Csak annyit tudunk, hogy még azon év (1855) júliusában „utókúrára" a zsábonyicai (a görgénysóaknai) „feredőre" ment [2], Ha összegezzük a fent leírtakat, Péterfi adatait Bolyai János bőrbetegsége felől, akkor mai dermatológiai szemléletünk és ismereteink síkján már ennyiből sem nehéz a betegség valódi mibenvoltát megállapítani. Ez az ámbár lelkiismeretes és a maga korában korszerűen képzett orvos a kórkép és kórlefolyás leírásában négy fontos, lényeges körülményről egyáltalán nem tesz említést. Az egyik az, hogy vajon a bőrelváltozások diffúzé vörös, erythemas alapon ültek-e, vagy csak az egyes pustulákat, furunkulusokat övezik szétszórtan fekvő, egymástól ép, normális bőrű területekkel elválasztott vörös, udvarszerű, elmosódó határú foltok (exanthema). Csak egyetlen helyen említi, hogy a viszkető terület „piros", de az erythema minőségének részletezését nem írta le. Valószínűleg azért nem, mert mintegy magától értetődőnek tekintette, hogy ez a sok gyulladásos tünet egybefolyóan vörös alapon ül, (erythema), s így mivel feljegyzéseit csupán maga számára készítette, ezt a körülményt feleslegesnek tartotta részletezni. Mi sem követünk el hibát, amikor biztosra vesszük, hogy az a sok miliaria, pustula, furunkulus, nedvezés, desquanatio hyperemias alapon ült, de mégis erősebbé tenné bizonyosságunkat a kórság lényege felől, ha e pírról feljegyezte volna, hogy az vajon csak az egyes apró gócok körül, szétszórtan és körülirtán ült-e, vagy pedig széles területeken összefolyva elmosódó határral végződött-e. Ezzel könnyen tisztázva volna, hogy exanthema vagy erythema állott-e fenn. A másik, ami hiányolható Péterfi feljegyzéséből az, hogy a beteg területek tapintási sajátságairól nem szól. Ha ezeket is leírta volna, akkor az ekzema, a psoriasis, a gyógyszerexanthema és a különböző erythrodermák közötti differenciálásunk jóval szilárdabb alapon állana. A harmadik sajnálatos hiány, hogy a felszínes nyirokcsomók állapotáról sehol sem történik említés, holott ezek leírása a diagnózis felállításánál több irányban adhatna útbaigazítást. A negyedik hiány, hogy a külső genitale, a száj nyálkahártya, a lábujjak közei és a crena ani állapotáról nem tesz említést. Ezek ugyanis a másodszaki syphilis esetleges fennforgása felől tudnának értékesíthető adatokkal szolgálni. De a felsorolt hiányok ellenére is teljes bizonyossággal állíthatjuk azt, hogy Bolyai János 1854—55-ik évi bőrbetegsége nem syphilis volt. A szóba jöhető dermatózisok közül pedig mind Péterfi feljegyzéseiből, mind a korábbi anamnestikus, mind a későbbi katamnestikus adatok mérlegelésével a betegséget subacutan induló gyulladásos folyamatból, valószínűleg seborrhaeás ekzemából, kevesebb valószínűséggel esetleg psoriásisból kialakuló erythroderma exfoliativum secundarium-nak tartjuk, amihez felülfertőzően pyoderma társult. Az elsődleges erythrodermák valamelyikének fennforgását a kórlefolyás alapján biztosan kizárhatjuk. Ekzemára utal viszont a gyermekkori exsudativ diathesis, a kétszeri „ótvaros" állapot, s az 1850. évi perianalis — perigenitalis viszkető-nedvező folyamat. Az ekzema seborrhoeas természetét sejteti az 1854. évi folyamat kezdeti lokalizációja a hajas fejbőrön és a mellen, a nedvezés, a pörkképződés, a hámlás, a viszketés, a lassú terjeszkedés és a hosszas fennállás. A psoriasis lehetőségét éppen csak halványan gyaníttatja az 1850-beli perianalis-genitalis intertrigószerű folyamat, amely helyen persistáló, intertri-