Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Berde Károly: Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise?

ginisaló, gyulladásos folyamatot még ma ïs egyszerű pállásos intertrigónak vagy mykosisnak néz a bőrgyógyászatban kevésbé jártas orvos, továbbá Bolyai Jánosnak 1859-beli közlése [2], amely szerint „kiújult a régi sömör

je"', és végül mérlegelendő az a körülmény is, hogy Bolyainak arthrosisai is voltak, ha ugyan lehet értéket és jelentőséget tulajdonítani a laikus nyelvből való és laikus szájból származó szónak, hogy „sömör". Mindenesetre tekintetbe kell venni a psoriasis irányában ezt a körülményt, hogy Bolyainak valóban arthropathiája is volt, de nem a végtagok distális ízületeiben, amint az a psoriasis arthropathica-ban szabályszerű. Véleményem szerint a psoriasis lehetősége is joggal elejthető. Miért súlyosbodott erythroderma exfoliatívummá az akár ekzemás, akár psoriatikus eredetű folyamat? Ennek magyarázatául négy körülményre kell rámutatnom. 1. Bolyairól tudjuk, hogy életének ebben az időszakában igen különlegesen, mondhatni antihigiénikusan, fölöttébb hiányosan táplálkozott, emésztőcsatornabeli bántalmai voltak [1, 2, 3], Ismerve egyet-mást akkori étrendje felől, feltételezhető a hypovitaminozis és az állati fehérjékben hiányos táplálkozása. 2. Azt is tudjuk, hogy szokása volt az öngyógykezelés. Bár betegségei esetén megmutogatta magát az orvosoknak, előszeretettel foglalkozott önmagán laikusok és újsághirdetések által ajánlott gyógyszerekkel, illetve gyógyeljárásokkal. Többek között még az apjától is kért tanácsot viszkető „sömörjére", és Bolyai Farkas [3] küldött is neki recepteket, amelyekkel élt is, ámbár az öreg szerint „többet használna, ha elővenné a hegedűjét, mert ez a sok feredek még inkább árthat az egészségének

1

'. Nincs adatunk arra vonatkozólag, hogy miként kezelte seborrhoeásnak feltételezhető kezdeti ekzemáját 1854 szeptemberétől decemberéig, amíg Péterfi dr.-hoz fordult, csak annyit tudunk, hogy az alatt az idő alatt betegsége fokozatosan romlott, súlyosbodott. 3. Egész biztos, hogy Péterfi diagnosztikai tévedésen vagy megtévesztésén alapuló, belső és külső antisyphiliticus therapiája, a per os adagolt higany és a fürdőkbe helyezett jód és higany alkalmasak arra, hogy egyebekkel együtt hozzájáruljanak a bőr gyulladásának súlyosbításához. 4. Könnyű magyarázatát találni ezután a pyoderma csatlakozásának. Ehhez minden lehetőséget megadott az az elkeseredett vakarózás, amit az annyiszor felpanaszolt tűrhetetlen viszketés Bolyaiból kiváltott. A kórlefolyás menete, a javulás lassú kialakulása és a katamnestikus adatok is az erythroderma fennforgása mellett szólnak, és ennek alapfolyamatát illetően az ekzemán kívül sem lichenre, sem toxicodermára, sem leukaemiára vagy egyéb, másodlagos erythrodermára vezető betegségre nem gondolhatunk, mert az ezekre utaló vagy gyanút keltő adatokat, körülményeket, illetőleg eseményeket sem a statusban, sem később a katamnezisben nem találunk. Bolyai János a súlyos betegségének megjavulása után még öt évig élt. Elete utolsó őszéről van még egy bőrbetegségre vonatkozó feljegyzésünk öccséhez írott egyik leveléből, amely szerint: „kiújult régi sömöre" [2]. Ennek minőségéről, kiterjedéséről, súlyosságáról nem ír, de tudjuk, hogy az időben is egész közelgő haláláig kegyetlen izzasztó- és vízkúrát végzett, hol arthritis, hol lábszár-oedema miatt, [6] önmagán. Syphilisre valló feljegyzés ebből az időből nincs. De tudjuk, hogy élete utolsó hónapjait elhagyatottan, leromlottan, igen rossz általános állapotban, főképpen ágyban fekve és koplalva töltötte. 1860. január 18-án tüdő-