Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Berde Károly: Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise?

Péterfi antisyphilitikus célzattal alkalmazott therapiáját, azt bár korábban korszerűnek, de igen gyatrának kell minősítenünk (ti. sarsaparilla, hashajtók, meleg fürdők), de ennek ellenére december 18-án, azaz e therápia bevezetése után a tizedik napon, már a tünetek nagy jobbulását jegyzi fel, s csak ezután, december 22-én kezdi meg a komolyabb, bár ekkor is csak kétes hatásképességű kúráját, ti. jód és kai. hydrojodatum per os adagolását, majd ugyanennek a fürdővízhez való hozzákeverését. December 26-án Péterfi már azt írja, hogy a beteg ,,nem élvén sem feredővel, sem orvossággal, bőre nagyon kitisztult. A furunculusok kevesebb hifjávai, a vesiculusok mind odalettek, de most is van súlyos viszketegség, ez hol itt, hol ott, néha az arcon is". Hegképződésről nem ír, ilyent valószínűleg nem is látott. Mellékesen bár, de említsük meg azt is, hogy Bolyainak sem élettársán, sem gyermekén syphilisre utaló vagy gyanút keltő folyamat nem jegyeztetett fel. Bolyai bőrbetegségét semmiképpen sem lehet syphilisnek tartani. De hát akkor mi volt? Amint az 1854. decemberi feljegyzések alapján biztosan kizárhatjuk a syphilist, úgy a következő 1855. évi januári, februári és márciusi feljegyzésekből a legnagyobb valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy ez a bőrbetegség a valóságban másodlagos eristhroderma volt. Az új esztendő ugyanis mintegy határmesgyét jelent a kórkép alakulásában, a helyzet tisztább és egyszerűbb lett, és Péterfi is megkezdi visszavonulását a syphilis diagnózisától. Az állapotnak eme jobbrafordulása után írja 1855. január 4-én; „Eddigelé minden pustula elmúlt, csak a bőrviszketegsége nem. „Ezúttal félbehagyunk a jód külső és belső használatát. Folytattuk csakis a szappannali mosást" (harmadnaponként egyszer). És íme a letisztuló pyodermas folyamat alól mind határozottabban bukkan elő a másodlagos erythroderma exfoliativum képe. Január 5-én feljegyzi Péterfi : „Ezidő szerint semmi pustulák, a régiek beszáradtak. Vállain, nyakán, karjain, farán nagymértékben korpázás. Érez most is viszketegséget." Négy nap múlva: „Panaszok nagy viszketegségről éjjel nappal egyformán, a bőr igen finom squamákkal borítva. A régi pustulák mind elmúltak. Helyenként látszik egy kisebbszerű. Viszketegségből csak a kéz és a lábfő és arca szabad. Egyebütt igen nagymértékben van." És így folytatódik további három hónapon át 1855. március végéig Péterfi dr. szaggatott feljegyzéseinek sorozata a bőr pathologiás állapotáról, 1855. január közepén Péterfi megbetegedése miatt Bolyai gyógykezelése ugyan mintegy két hétre abbamaradt, február 2-án mégis „minden papulák, pustulák elenyésztek, de a bőr szenvedése megmaradóit, viszkető, égő, s vagy rágó érzéssel. Theráp.: Hydr. (argyrum) sublim, corrosiv solut, aquosa per os." Ez aztán nemsokára a szájra is hatott. Febr. 28-án „különösen a scrotum lévén a szenvedés helye, ide : Ungu ex protojod. Hydrarg. Márc. 1-én Péterfi látva, hogy a beteg testén „sokkal általánosabban van elterjedve a korpázás és ilyen helyütt égés, viszketés, rágó érzés, mely versenkén áll elő, s ez főleg van a scrotumon, és az éjjel-nappal egyformán van", felállítja második diagnózisát: „Pytyriasis". Bolyairól szóló további igen szűkös feljegyzéseiben, melyet 1855. március végéig tartanak, Péterfi nem írja le többé a syphilis szót, de azért március végén megint adagolni kezdi külsőleg-belsőleg a jódot, és további fürdőket rendel el. Bolyai szervezetét bizonyára erősen megviselte e hosszas betegség, melynek