Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Berde Károly: Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise?

mázott ún. „decoctum Zittmanni fortius"-szal, éppen azért, mert nem tartalmaz higanyt, de a sarsaparilla antisyphiliticus hatásában akkor még hittek [9], Péterfi ehhez még másodnaponként meleg fürdőket rendelt. Úgy látszik, hogy az utóbbiaknak vagy a hőfokával, vagy az időtartamával a beteg visszaélt, mert egy hét múlva már arról panaszkodik Peíer/mek, hogy a fürdések után szédül. Ugyanakkor azonban az orvos már határozott álláspontot foglal el a betegség mibenléte felől, feljegyzi, hogy december 15-én „Diagn.: Exanth. syphilit.", „ami kivéve az arcát, kezeit, mindenütt van a betegen, leginkább a derékon, a combokon, a karokon vannak pustulák, miliárok, melyek nagyon viszketnek." Most — amint látjuk — beteg a fejbőr, a mell, az egész törzs, és a végtagok procimális felének a bőre. De milyen alapelemekből áll ez a Péterfi által „exanthema"-nak nevezett bőrelváltozás ? Ha a Péterfi semiotikai nomenklatúrája azonos a miénkkel, akkor részint genynyet, részint savót tartalmazó felhámbeli vagy felhám alatti hólyagocskákból áll, amihez még ráadásul erős viszketés és furunkulusok is társulnak. Ez a kép nem felel meg a syphilis második időszakbeli, leggyakrabban észlelhető típusú exanthemáinak. Azok alapelemeik szerint nem széles területen összefolyó, szélein terjeszkedő, nedvező gyulladást képeznek, hanem — bár néha nagyszámú, de egymástól ép területekkel elválasztott, különálló, éles határú, kölesnyi, lencsényi, ujjhegynyi roseolák és különböző jellegű, de önálló papulák, rendszerint szárazak, exsudativ jelenségeket csak speciális területeken mutatnak, savót, gennyet csak nagyritkán termelnek, és heves viszketéssel nem járnak. Természetesen gondolnunk kell azonban a jóval ritkábban felbukkanó exsudativ jellegű syphilises exanthemákra is, így a papulopustulosa, a papulcorustosus kiütésre, a hypertrophizált nedvező papulákra, az impetigo- és ekthymaszerű syphilisekre, valamint a syphilis malignára is, de ezeknek az elemei sem folynak össze, a kiütés itt is egymástól független, elhatárolt, önálló, szétszórt képletekből áll, és a fertőzést követő első két év folyamán, tehát a betegség ún. második időszakában keletkeznek, elemeik nem viszketnek, megfelelő modern kezelés nélkül csak hónapok múltán, vagy még későbben gyógyulnak meg, ulcerosus és malignus alakjaik rostalyukszerű hegeket hagynak maguk után a bőrön. Péterfi ezzel szemben idősült syphilisnek minősíti a folyamatot [0] és mindvégig főképpen a kínzó viszketést hangsúlyozza mint előtérben álló tünetet. A syphilis idősült harmadik időszakának bőrtüneteitől még fokozottabban ütnek el Bolyainak a fentiekben leírt heveny-félheveny gyulladásos és kegyetlenül viszkető bőrjelenségei. Azok körülírt területén, általában kisebb számban, sőt igen gyakran egyetlen gócban jelentkeznek, nem viszketnek, fájdalommal csak igen ritkán járnak, hosszan elhúzódó, krónikus szövetszaporulattal kezdődnek, éles széllel lassan terjednek, majd gyakran fekélyesen széteső tubero- vagy ulceroserpiginosus folyamatok, gummák, néha csak kérgesen beszűrődő képletek. Erythemával, roseolával csak ritkán járnak, spontán gyógyhajlamuk kevés, de jól reagálnak jód belső adagolására, gyógyulásuk után helyükön besüppedt, sorvadt heg marad. Ilyenszerű kórfolyamatot Péterfi sehol sem említ. Az általa látott és leírt tünetek nem felelnek meg a syphilis egyetlen aktív időszakának sem. Épp így a therapiás vonatkozások és a kórlefolyás sem. Mert a mai szemmel nézve