Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Berde Károly: Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise?

a sebészmester, sem Engel [2], az orvosdoktor — akik látták — nem minősítették a bajt syphilisnek. A betegség kezdetén Bolyai 5—6 darab lencsényi fekete hólyag jelentkezését észlelte az „alfelén", talán herpes progenitalis aberrans haemorrhagicus lehetett az, és csak azután alakult ki ott egy erősen viszkető, vakaródzásra késztető, s a felvakarások után erős fájdalmakkal is járó gyulladásos folyamat. Hogy ez mykosis intertriginosa, pruritus ani vagy ekzema subacutum perianale volt, azt most eldönteni nem tudjuk, de a későbbi bőrbetegségekről szóló feljegyzések alapján psoriasis lehetőségét is fel kell vetnünk. Mindenesetre a felsoroltakra mutat és a syphilisnek, nevezetesen a hypertrophisált nedvező papuláknak, az ún. condyloma latumoknak ellene szól az a körülmény is, hogy a folyamat antisyphiliticus hatásúnak igazán nem mondható kezelésre, ami valami jódot is tartalmazó tinktúrakeverékkel végzett helyi ecsetelésből és az emésztést javító diétából állott, rövidesen meggyógyult. Ha feltételezzük — ami valószínű is —, hogy a kórfolyamat ekzema perianale vagy mykosis volt, úgy ez további ráutalás volna Bolyai sejthető exsudativ diathesisére, illetőleg általános ekzemahajlamára. Négy év múlva Péterfi a Bo/yaz-anamnesisének felvétele alkalmával bizonyára hallott e korábbi bőrbajról, hiszen maga Bolyai is csak akkor jegyzi fel — mint emléket — az ezen betegségéről szóló sovány adatait [2], Lehetséges, hogy Péterfi talán éppen e régebbi baj anogenitalis lokalizációja, a fekete hólyagok és az a körülmény, hogy a páciens fiatal korában előzőleg a Habsburg-birodalom számos helyén megfordult, nőtlen katonatiszt volt, terelte a syphilis gyanúja felé. És így születhetett meg első diagnózisa Bolyai súlyos bőrbetegsége felől: „Herpes syphilit. anamn." Bolyai 1854/55-beli valóban súlyos bőrbetegségéről ez időtől kezdve mind a tünetek, mind a kórlefolyás és gyógykezelés tekintetében Péterfi betegnaplójából van a legtöbb adatunk. Ezek az adatok bármily töredékesek és hiányosak is, a kórlefolyás menetében lassanként megcáfolják Péterfinek emez első diagnózisát, s a hónapokon át tartó észlelés végén őt magát is első vélekedésének megváltoztatására késztetik. Mert igaz, hogy az 1854. decemberi diagnózis már határozott „idősült syphilis", „exanthema syphiliticum", „herpes syphilit. anamn.", de az 1855. évi márciusi epikitikus diagnózis már csak ,

pityriasis". A mintegy hét hónapig tartó betegség lefolyása mentén Péterfi mindössze kb. 21 darab néhány szavas feljegyzést eszközölt Bolyai betegségéről, ezeknek is némelyikét több napról összevonva, de ezekből, valamint magának a betegnek saját feljegyzéseiből elég pontosan rekonstruálható a baj képe és mivolta. Ezek szerint 1854. év kora őszén az 52 éves Bolyai János hajas fejbőrén és mellén viszkető kiütés jelentkezett még a meleg őszön, ,,mejjét és haját borította főleg", amit ő kezdetben egyébkénti szokása szerint csak úgy önmaga kezelgetett, és csak december 8-án fordult vele Péterfi doktorhoz, amikor már — amint alább látni fogjuk — a kóros bőrelváltozás nagy területekre szétterjedt, és elviselhetetlenül kínozta a beteget viszketéssel és fájdalmakkal. Ekkor írja Péterfi a naplójába a végzetes „Herpes syphilit. anamn.

"-t, a statust azonban még nem ismerteti, de per os antisyphiliticumot, ti. másodnaponként fogyasztandó közel egyliternyi sarsaparilla, senna és liquiritia keverékének infusumát írja elő [2]. Ez az infusum némileg közel áll, de nem azonos a syphilis belső therapiájában még századunk első évtizedeiben is alkal-