Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Berde Károly: Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise?
kezesemre bocsátotta [2], Sajnos, a szaktudományunk kárára még e sorozat tudományos feldolgozásának küszöbén Hints Elek váratlanul elhunyt, adatgyűjteménye azonban tudtommal családja birtokában megmaradt. E feljegyzésekből Bolyai János betegségéről a Péterfi adatait megelőző és az azokat követő időkből, Bolyai csecsemőkorától utolsó betegségéig találunk — bár szórványosan — értékelésre érdemes adatokat. Ezeket is tekintetbe vettem tehát a syphilises fertőzöttség kérdésének megítélésénél. így mindjárt itt áll e sorozat elején Bolyai Farkas apai feljegyzése, amely szerint a csecsemő Bolyai János „ótvaros volt" [2], Igaz, hogy az ótvar szót ma az impetigo magyar nevéül használjuk, de ez a szó az erdélyi laikus nyelvben, amelyet az öreg Bolyai Farkas is beszélt és amelyen írt, a gyermekek arcán fellépő, minden felszínes gyulladásos, nedvező, pörkképző, de végül nyom hátrahagyása nélkül gyógyuló bőrfolyamatot jelent. így nemcsak a coccogen impetigót, hanem az ekzema infantumot is. Hogy a Bolyai János esetében sem az impetigóról, hanem az ekzemáról van szó, erre abból is lehet egy — bár nem abszolút értékű — következtetést vonni, hogy Bolyai Farkas nem azt jegyezte fel csecsemő gyermekének bőrbetegségéről, miszerint az „ótvar volt", hanem azt írja, hogy „csecsemő korában ótvaros volt", azaz, hogy hosszabb ideig tartó és az öreg Bolyai emlékezetében feljegyzésre érdemes komolyságú bőrbetegség lehetett. Valószínűleg így értékelhetjük az ekzema irányában a később, Bolyai Jánosnak kétéves korában lezajlott újabb ótvarát is [2], Megint az a körülmény, hogy apja feljegyzésére méltatta emez újabb bajt, annak komolyabb volta mellett szól, s így inkább ekzemára, mintsem impetigóra kell gondolnunk. Ugyanakkor azonban még más, tovább is értékelhető adatot is találhatunk az apai feljegyzésekben: „7 éves korában Jánosnak szeme alatt tumor cysticus lett" [2], 9 éves korában pedig „álla golyva forma lett" [2]. Előbbi talán a könnyzacskó gennyes gyulladása, abscessusa; utóbbi minden valószínűség szerint lymphoma colli lehetett. Ezek az ótvarokkal együtt a gyermek Bolyai exsudativ diathesise (Czerni) mellett szólnak. Ezek után 43 éven át, azaz Bolyai 52 éves koráig, 1854 őszéig egészségi állapotára vonatkozóan sok feljegyzés maradt fenn ugyan katonaorvosi bizonyítványokban [3], részint saját írásaiban, részint a panaszaira rendelt gyógyszerek receptjeiben —• köztük 1838-ban Péterfitöl is [1] —, de bőrbetegségre vagy syphilis fennforgására utaló adatot ezek között egyet sem találunk. Csupán 1854ben emlékezik vissza Bolyai János egyik írásában arra, hogy négy évvel azelőtt, 1850 februárjában valami bőrelváltozása is volt. Ennek mibenvoltát határozottan megállapítani nem tudjuk, tüneteinek sovány leírását csupán tőle magától, nem orvosaitól tudjuk [2]. Ezt a betegséget ő — lokalizációja miatt — ti. az anogenitalis tájon lépett az fel, ő maga, mint írja, nagy botránkozással fogadta [2], Én ezt a „botránkozást" kihangsúlyozandónak tartom, egyrészt mert Bolyai — amint ő nevezi — az „alfelén" fellépett bőrtünetcsoportot nem hallgatja el, s azt nem önváddal, nem szégyennel, nem bűnbánattal szemléli, hanem botránkozással. Fontos ez, mert ha arra gondolunk, hogy ez a tünetcsoport a Bolyai tudatában a syphilis gyanúját keltette volna, az esetben nem botránkozást, hanem inkább szégyent, bánatot, elleplezést váltott volna ki viselőjéből. De a kórkép hiányos leírásából kiszedhető adatok sem szólnak syphilis mellett, és sem Katona [2],
