Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Berde Károly: Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise?

gyógyulnak, hogy évek múlva ugyanezen jelleggel kiújuljanak. Tovább mérlegelve részleteiben Péterfi naplójegyzeteit, azokat jóllehet szegényeseknek és rendszerteleneknek, de lelkiismeretességre és gondosságra vallóknak találtam. Azonban csak rövidítésekkel, mintegy „pro memoria propria" készült feljegyzések ezek, amelyek rögzítik a kórképnek látható sajátságait, szubjektív tüneteit, a kórlefolyás menetét és a therápiát, de az anamnésist nem taglalják, annak csak a nevét érintik, azt is csonkán, a mai igényeknek nem megfelelően. Első diagnózisa pedig amilyen határozott, éppen annyira tévesnek látszik. Sajnos így került be Péterfi Bolyai János bőrbetegségére vonatkozó első feljegyzésébe a végzetes „Herpes syphilit anamn". Ez két szempontból is zavart kelt. Egyfelől a rövidített „anamn." szó értelmezésében. E szó kétségtelenül az „anamnesis" rövidítése, de nem ad semmi felvilágosítást arra vonatkozólag, hogy mit adott elő Bolyai kórelőzmény gyanánt, amiből Péterfi a syphilisre következtethetett? Közelebbi vagy távolabbi időre vonatkozott-e az, s mi volt belőle objektíve is valószínűsíthető, vagy éppen bizonyító értékű a syphilisre vonatkozóan? Pedig fontos volna tudni ezt, mert a syphilis tünetei a múló idővel más-más jelleggel jelennek meg a bőrön, s a betegség frissebb vagy idősebb voltára az anamnesisből és a status praesens minőségéből világosan lehet következtetni. A másik zavaró momentum a „Herpes syphiliticus" kifejezés használata. Mai nomenklatúránk ezt a tünettani kifejezést nem ismeri, bár a „herp2s" szót az orvostudomány már Hippokratész óta a szélein terjeszkedő hol heveny, hol krónikus bőrfolyamatok nevéül használja, persze az évezredek folyamán egészen más értelemmel, mint most. Amolyan ősi értelemben véve Bolyai bőrbetegségét is lehetett volna „herpes"-nek nevezni, mert szélein terjeszkedő heveny folyamat volt, de nincs alap rá, hogy ezt a folyamatot „syphiliticus" jelzővel lássuk el. Péterfi ti. a Bolyai bőrén egy hónapokkal azelőtt a hajas fejbőrön és a mellen kezdődő, onnan lassanként csaknem az egész köztakaróra ráterjedő, összefolyó, heveny-félheveny gyulladt, nedvező, hámló, erősen viszkető dermatosist látott, amihez pustulák, miliáriák, fájdalmas furunculusok is társultak. Ilyen kóralakot pedig a háborgatatlan syphilis klinikumában nem ismerünk. Látva, hogy a Péterfi-íéle feljegyzésekben értékelhető anamnesis nincs, illetőleg a kórelőzmény bizonytalan homályba vész, a syphilis diagnózisa elhamarkodott és megokolatlan, a tünetek nem szólnak mellette, sokkal inkább ellene, a betegvizsgálat fontos, sőt helyenként döntő fontosságú részleteinek ismertetése hiányzik, a kórlefolyás és a therapiás befolyásolhatóság nem felel meg a syphilis ma közismert viselkedésének, más úton tettem kísérletet a kérdés megoldására. Dávid Lajos, a debreceni, majd kolozsvári matematikaprofesszor már 1923-ban megjelent A két Bolyai című pontos és aprólékos figyelmű monográfiájában szükségesnek mondja, hogy a Bolyaiak környezetében vagy rokonságában élt, illetve élő családok — így többek között a Marosvásárhelyen törzsökös és a Bolyaiakkal rokon Hints család — irományai és hagyományai között végezhessenek további kutatásokat a Bolyaiákra vonatkozó adatok irányában. E felhívás alapján fordultam egykori tanulótársamhoz, dr. Hints Elek budapesti főorvoshoz, az orvostörténelem avatott művelőjéhez, aki az általa már korábban, időrendi sorozatban összegyűjtött s a Bolyaiak betegségeire vonatkozó adatokat készségesen rendel-