Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Berde Károly: Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise?

Péterfi orvosi felkészültségére, a tudomány iránti érdeklődésére és életstílusára azért kívántam a fentiekben részletesebben reámutatni, mert ezekben látom bizonyítékát annak, hogy Bolyai János a korabeli Erdélynek egyik legkiválóbb orvosához fordult betegségével, még ha a mi napjaink dermatológusa •— éppen a Péterfi által leírt status és decursus alapján — nem is fogadja el kritika nélkül a Bolyai János betegségéről felállított kezdeti diagnosisát. Bolyai már 16 évvel 1854 előtt e sajnálatosan téves diagnosis kelte előtt is Péterfi gyógykezelésében állott, amint erről a nevezett betegnaplóban az 1838. január 16-i és 1838. február 17-i feljegyzések nyújtanak részletesebb adatokat; ezek azonban mind a kórelőzményben, mind a kórállapotot és gyógykezelést illetően csupán emésztési zavarok, gyomor- és bélbántalmak, valamint egészségtelen életmód felől szólanak, syphilisről vagy annak csak gyanújáról is szó sincs bennük. Ezzel szemben az 1854. évi feljegyzésekből kiolvasható, hogy Péterfi már az első látogatása alkalmával „előrehaladott syphilis"-ről ír, amit a beteg eddig nem vett figyelembe, vagy pedig más orvossal kezeltetett. Fennáll a gyanú, hogy a syphilis fennforgását maga a beteg állította, vagy más személytől (orvostól?) hallotta, és ezt Péterfi is tényként fogadta el tőle. Mint alább Benkő Samutól hallani fogjuk, Bolyai mindvégig ebben a hiedelemben élt, s hogy szélesebb körben is elterjedt a hiedelem, abban bizonyára magának Bolyainak is része volt. Hogy az anamnesisben kutatott-e Péterfi emez állítólagos syphilis irányába, erről adatunk nincs. A Péterfi-féle naplónak idevonatkozó részeit in extenso közli Pataki Jenő [6, 1], e hivatott tollú erdélyi orvostörténész, de a bőrbetegség mivolta felől ő nem nyilvánít más véleményt, csak azt, hogy Bolyai zseniális tehetségét és pszichikai jelenségeit örökléses eredetüeknek tartja (zseniális apa, elmebeteg anya), amik a bőrön mutatkozó tünetektől függetlenek, bár tudja, hogy Péterfi azokat előrehaladott bujakóros folyamatoknak vélte. Benkő Samu [8] az erdélyi jeles Bolyai-kutató 1968-ban úgy nyilatkozik, hogy „Orvostörténészekre vár a feladat, hogy a leírt tünetek és a kezelést részletező feljegyzések alapján a diagnózis helyességéről felelősen nyilatkozzanak. Ettől függetlenül azonban tény marad, hogy Bolyai János annak tekintette a betegségét, aminek orvosa megállapította, bár írásaiban, saját személyével kapcsolatban syphilis, franc említésével nem találkoztam." Felfigyelve a Pataki vélekedésére és Benkő Samunak mintegy felszólításként hangzó intelmére, mindenekelőtt elemzés alá vettem Péterfi naplójának Bolyai betegségére vonatkozó részét, és ezekben már első olvasáskor találtam néhány olyan körülményt, amely syphilis fennforgásának vagy fenn nem forgásának megítélésénél különös fontosságúaknak mondható. Péterfi ugyanis az 1854. december 8-án megejtett első vizsgálata alkalmával „előrehaladott syphilis"-nek minősíti Bolyai betegségét, de ugyanakkor egy heveny, sőt túlheveny (peracut) tünetekkel járó bőrfolyamatot ír le. Erre bevezet egy mai ismereteink szerint a syphilisre szinte csaknem hatástalannak minősíthető gyógykezelést, amire a beteg bőrtünetei már néhány nap alatt jelentékenyen javulnak, de olyan újabb tünetek jelentkeznek, amik a syphilisre egyáltalán nem jellemzők, ellenben karakterisztikus jelenségei egy egészen más természetű betegségnek, végezetül pedig spontán