Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Berde Károly: Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise?

szinten egy már életének vége felé járó, univerzális praxist folytató, elfoglalt, egyébként azonban korszerűen képzett és lelkiismeretes, vidéki orvos. Péterfi Pál pedig, kortársainak feljegyzései szerint, ilyen volt [4], Péterfi Pál, a sóváradi református pap fia 1792-ben született. A marosvásárhelyi kollégium kitűnően tanuló diákja volt. 1815-ben iratkozott be a bécsi egyetem orvostudományi karára, 1821-ben tette le a szigorlatait, és 1824-ben adta ki nyomtatásban doktori disszertációját De Diabetide címmel, utána pedig néhány évig még Bécsben maradt, ahol különböző klinikákon mint segédorvos gyarapította ismereteit. Dermatológiát és annak igen szövevényes differenciális diagnosztikáját mint önálló, külön stúdiumot az egyetemen aligha hallgathatott, amit abból tudott, azt valószínűleg a belgyógyászat keretében tanulhatta. A belgyógyászat keretébe szorított dermatológia pedig akkoriban nagyon szegényes, bizonytalan és homályos volt. Hogy milyen sekélyes és helyenként milyen ferde pathológiai szemléleten alapult ez a dermatológia, arról képet alkothatunk, ha tekintetbe vesszük, JÉHH^^hH^^^^^^^HBK hogy rendszerének alapjait csak 10 évvel ^^f^^^^^^^^^^^H^HHj születése előtt rakta le és publikálta elsőf^^^^^^Hf ként Plenck József Jakab [5] előbb nagyszombati, majd bécsi professzor, a Doctrina de morbis cutaneis c. könyvében, majd egy évre rá (1777-ben) Lorry [5] Franciaországban, és ezek után még csaknem egy emberöltőnek kellett eltelnie, amíg komolyabban értékelhető alkotásokat hozott létre a dermatológiában az angol Villám és Bateman [5] vagy a francia Alibert [5], A syphilis kórtana, kliníkuma és therápíája akkor még mindig csak Hunter [7] és Ricord [6—7] tanai között bizonytalankodott. Amikor végre a szilárd alapokat teremtő Hebra [7] működése létrehozta a világraszóló bécsi dermatológiai iskolát, Péterfi már régen doktor volt, és régen odahagyta már a bécsi egyetemet és kórházakat. Mert 1827-ben Sárospatakon telepedett le, mint az ottani kollégium orvosa, majd hazatért Erdélybe, ahol Udvarhelyszék, majd Marosvásárhely sz. kir. város tisztifőorvosaként működött. Nagy beteganyagáról állandóan naplót vezetett, melyben a betegség tüneteit, a gyógykezelés módját, gyógyszereit és a felőlük gyűjtött tapasztalatait feljegyezte. A közel 20 kötetet kitevő kézirat a marosvásárhelyi ref. kollégium könyvtárában van. Emellett két önálló munkája is maradt kéziratban : Pastoralis medicina és Észrevételek Marosvásárhely városáról és vidékéről egészségi tekintetben. Ez utóbbiban a népi gyógyításmódokatis ismerteti Páriz-Pápai Pax Corporisához hasonlóan. Dr. Péterfi Pál* * A képért köszönetet mondok Péterfy Istvánnénak. — (A szerző)