Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

KRÓNIKA

A NEMZETKÖZI ORVOSTÖRTÉNELMI TÁRSASÁG XXIII. KONGRESSZUSA London, 1972. A Nemzetközi Társaság fél évszázaddal ezelőtt Londonban tartotta harmadik kongresszusát, ahova ez évben a XXIII. Kongresszus alkalmából ismét visszatért. Ez alkalommal több, mint hatszáz személy vett részt a kongresszuson, negyven országból. Az európai országokon kívül jelentős számú latin-amerikai, észak-amerikai előadó vett részt a kongresszus munkálataiban. Jelen voltak a szocialista országok közül, Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország, Remania és a Szovjetunió küldöttségei. Hazánkat öttagú delegáció képviselte, amelynek tagjai előadást is tartottak. A megnyitó ünnepséget a kongresszus védnöke, II. Erzsébet királynő nevében a Wellcome Institute igazgatója és a Társaság elnöke, Dr. Poynter nyitotta meg. Elnöki bevezetőjében megemlékezett a Társaság elhunyt elnökéről, Bariety professzorról, valamint Bologa professzor és a Társulat több tagjának haláláról. Elmondotta, hogy a XVII. Kongresszuson, amelyet 1913-ban Londonban 7000 résztvevővel tartottak — ez a kongresszus nemzetközi orvosi kongresszus volt —, egy jelentős szekció az orvostörténelemmel foglalkozott, amely főleg William Oslernek a munkásságát és befolyását méltatta. Wellcome-ot meggyőzte a kongresszus rendező bizottsága arról, hogy mint aki addig is lelkes gyűjtője volt az orvostörténelmi emlékeknek, rendezzen a kongresszus számára történelmi kiállítást. Olyan sikere volt ennek, hogy Wellcome elhatározta, állandó intézményt állít fel. A következő évben a kiállítás Wellcome Orvostörténelmi Múzeum néven nyílt meg. A megnyitás alkalmából Wellcome kijelentette: „ A történelem értéke a tudományos kutatók számára felbecsülhetetlen. Ez a gyűjtemény arra szolgál, hogy segítse a hallgatókat és mindazokat, akik kutatómunkába kezdenek. Megállapítottam, hogy a dolgok gyökerei és alapjai ismerete nagyban segíti a kutatást, megykönnyíti a felfedezéseket és a találmányokat." Hosszú ideig csak a Royal College of Physicians és a Royal Society of Medicine mutatott érdeklődést az orvostörténelem iránt. 1928-ban William Osler befolyása alatt két fiatal orvostanhallgató elhatározta, hogy az orvostörténelem ápolására Londonban Osler Club néven biztosít helyet egy kis csoport orvostanhallgató és professzoraik bevonásával. Ez a klub ma is működik és több mint háromszáz tagja van. Wellcome maga 82 éves korában, 1936-ban minden vagyonát, beleértve a gyógyszergyárat, egy bizottságra hagyta azzal, hogy tulajdonának jövedelmét a világban folyó orvosi kutatásokra fordítsák. Ennek a vagyonnak egy részét élvezi a Wellcome Múzeum és Könyvtár, amelyek egyesítve most Wellcome Institute néven működnek. Nagy-Britanniában máig sem sikerült az egyetemeken rendes tantárgyként bevezetni az orvostörténelmet. Az elhunyt Copeman dr. vezetésével azonban 1959-ben egy csoport felállította azt a szervet, amelyet Orvos és Gyógyszerésztörténelmi Fakultásnak neveztek, s az egyik legrégibb orvosi alapítvány, a londoni Gyógyszerész Társaság keretében működött. Alapítólevele 1617-ből származik és a XIX. században fontos feladatot végzett az orvosok oktatásában és vizs24 Orvostörténeti Közlemények 66—C8