Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

KRÓNIKA

gáztatásában, amit azóta úgyszólván teljesen az egyetemek vettek át. A fakultás célja az volt, hogy kiterjesszék az orvostörténelem iránti érdeklődést, növeljék azt. Ehhez a célkitűzéshez az ország minden orvosi intézménye készségesen hozzájárult. Éves konferenciákat és több orvosi iskolában nem kötelező tanfolyamot rendeztek. Tíz év múltán „Orvostörténelmi továbbképzési oklevelet" alapítottak, amely címet hivatalosan elismerték, és a Gyógyszerésztársaság keretében letett vizsga után adják meg. A Társaság egyébként ma is felhatalmazott orvosi gyakorlat engedélyezésére. Egyéves oktatási tanfolyamok kezdődtek, amelyet a fakultás tagjai vezetnek, és már több mint ötven jelöltet számlálhatunk: ezeknek nagyobb része az orvosi iskolák okatói karába tartozik. Mostanáig tizenöt jelöltnek sikerült elnyerni ezt az oklevelet. 1960-óta nemzeti kongresszusokat kezdeményezett a fakultás. Sikerük nyomán 1965-ben megalapították az első Brit Orvostörténelmi Társaságot. Minthogy a fiatal kutatók pályafutása az orvostörténelemben nem kecsegtetett reménnyel, ha nem szaporítják meg az egyetemi munkahelyeket, a Wellcome Trust a University College London keretében, valamint Oxfordban és Cambridge-ben új, általa fizetett részlegeket szervezett. Miután dr. Poynter megállapította, hogy ma már csak együttesek tudnak megfelelő munkát produkálni orvostörténelmi téren is, kifejezte reményét, hogy a kongresszus új gondolatokat, kezdeményezéseket és új lelkesedést fog adni a résztvevőknek. Az ünnepélyes megnyitó egyszerű termét a részt vevő nemzetek zászlóival díszítették; a különböző világrészek részéről, Európából Pazzini professzor, Afrikából Lambo nigériai, Amerikából Martinez Duran guatemalai, Ázsiából Nagjimabadi teheráni, Ausztráliából Russel melbourni delegátus köszöntötte a kongresszust. Hat szekció szerepelt a kongresszus napirendjén, ezenkívül két szimpóziumot is szerveztek. Az első szekció témája: A brit orvostudomány és más országok orvostudománya közötti kapcsolatok; a második: Orvostudomány és társadalom; a harmadik: Klinikai orvostudomány; a negyedik: Egyéb témák; az ötödik: A fogorvostan története; a hatodik: Orvostudomány és a humán diszciplínák. Két szimpózium is szerepelt a programban, az egyik a klinikai orvostudomány néhány fogalmáról, a másik az egészségügyi és szociális gondoskodás történelméről szólt. Ezek közül kiemelkedő a gyulladás tanának fejlődéséről szóló előadás, amelyet Rather (USA) tartott. Belloni milánói professzor előadásának témája a Galilei-iskola tanítása a betegségről, amelyben elsősorban Malpigfű és Borelli, valamint tanítványai szerepeltek. A második szimpózium programjában a szovjet Petrov professzor előadása mellett (Az orvosi szolgálat fejlődése a Szovjetunióban) a Siena-i Cherubini és a nagy-britanniai Hcdginson előadása (Egészségügyi és szociális gondoskodás Angliában a XIX. században) szerepelt, valamint a franciaországi Sournia előadása a francia társadalombiztosítási intézmények fejlődéséről. Ugyancsak ennek a szimpóziumnak a keretében szerepeltek a következő előadások: Galdston (USA): „Az orvosi szolgálat fejlődése az USAban"; Kock (Svédország) „Az orvostudomány társadalmi története Svédországban"; Schadewaldt (Német Szövetségi Köztársaság) : „Az egészségügyi és szociális intézmények fejlődése Németországban a XIX. században." A nyomtatott programban csaknem négyszáz előadás összefoglalója szerepelt,