Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

KRÓNIKA

BERDE KÁROLY (1891-1971) Dr. Berde Károly professzor, a szegedi, a pécsi és a kolozsvári egyetem egykori tanára 197L július 4-én, Budapesten hunyt el. Temetésén dr. Szodoray Lajos professzor, a Magyar Orvostörténelmi Társaság társelnöke búcsúztatta: „A Magyar Orvostörténelmi Társaság nevében veszek búcsút kedves tagtársunktól, Berde Károly professzortól — kezdte emlékező beszédét. — A magyar orvostörténelem művelői, főképpen az elmúlt évtizedekben, olyan kiváló, széles látókörű professzorok, orvosok voltak, akik már évtizedekkel korábban felismerték a történeti szemlélet jelentőségét az orvostudományban is. Ezért saját szakmájuk művelése mellett vagy a szakmájukkal összefüggő, vagy pedig az általános tudománytörténet kérdéseivel foglalkoztak, illetve végeztek kutatásokat. A sors úgy hozta magával, hogy a magyar orvostörténelem utolsó félszázadban működött kiválóságai között két dermatológus is akadt. Nékám Lajos professzor, aki főleg a syphilis történetével és az erre vonatkozó kiadványokkal foglalkozott, ezeket gyűjtötte, felismerte Berde Károly professzorban a történelmi gondolkodás és szemlélet jeleit, és mint a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat elnöke szólította fel őt, hogy a magyar népies dermatológia könyvét írja meg. Ez a kiváló munka 1940-ben, több mint háromszáz oldal terjedelemben, sok tanulságos ábrával jelent meg. Berde Károly Nagyenyeden született és már fiatal korában érdeklődött a népi szokások és gyógyítások iránt. Munkájában nagy segítségül szolgált — amint azt könyve előszavában is hangsúlyozta — Páriz Pápai Ferenc Kolozsvárt megjelent Pax corporisának tanulmányozása, ezenkívül behatóan tanulmányozta Demkó Kálmán és Magyary-Kossá Gyula időtálló munkáit is. A magyar nép dermatológiája címmel megjelent munkájában a különböző országrészekben gyűjtött kuruzslási adatok mellett megtalálhatók a betegségek népies gyógyításban alkalmazott nevei, a népi gyógyítás különböző formái és a népi orvoslás lélektani alapjai is. Ma már, négy évtized távlatából, megállapítható, hogy Berde Károly ezzel a művével hézagpótló munkát végzett el. Másik jelentős orvostörténeti munkája — amelyet Társaságunkban elő is adott, és amely csakhamar megjelent — Bolyai János bőrbetegségével foglalkozik. A vonatkozó hagyaték pontos elemzése mellett, a kiváló szakember és klinikus elemzése együttesen, értékes kultúrtörténeti adatokhoz vezetett, a kérdésben meglevő eddigi problémákat megszüntetni látszik. Berde Károly mint dermatológus is maradandót alkotott. A dermatológián belül eredményes kutatómunkát végzett a dermato-mykológiában, a venerológiában és a dermato-terápiában. Erről tanúskodik 147, e tárgykörben megjelent közleménye. Bőrgyógyászati tankönyve mintaszerű beosztású, szép, világos magyar nyelven megírt munka, és a magyar dermatológiai irodalom klasszikus műve marad. Berde Károly három egyetemen mint irányító és vezető dékán működött. Erős egyéniségével befolyásolta az egyetemek orvosi fakultásainak, de talán a teljes egyetemeknek működését is. A magyarországi egyetemekkel meglevő ilyen