Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

KRÓNIKA

intenzív kapcsolata adott okot arra, hogy amikor megbízást nyertem a Budapesti Orvostudományi Egyetem 200. éves jubileuma alkalmából a magyar orvosi fakultások kapcsolatainak megírására, elsősorban Berde Károlyt kerestem fel. Berde professzornál élete utolsó évében tett látogatásom, hosszas beszélgetésünk örökké emlékezetes marad számomra. Alkalmat adott arra, hogy klasszikus műveltségét, nemes emberi gondolkodásmódját és férfias erővel viselt megpróbáltatásait megismerjem, és mindebből magamnak és a jövendő magyar orvosgenerációnak Berde Károlyról valóságos képet alkossak. Azzal a meggyőződéssel veszek búcsút szeretett mesterünktől, hogy embersége, szorgalma és egyéb szép tulajdonságai örökké emlékezetesek maradnak a magyar orvostársadalomban és ezen belül az orvostörténészek körében." SÓS JÓZSEF (1906-1972) Dr. Sós József professzor 1906-ban született Orosházán, vidéki munkás családban. Az egyetemet Debrecenben végezte, de 1928-ban már Verzár Frigyes professzor mellett dolgozott az Élettani Intézetben, utóbb pedig a tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézetben. 1931-ben, szigorló orvosként pályadíjat nyert. A következő évtől kezdve a debreceni közkórházban kapott segédorvosi állást, 1932 végén pedig Orosházára került. Itt négy évig magánpraxist folytatott. Eközben fordult a népegészségügyi problémák felé, és tapasztalatait több dolgozatban megírta. 1936 szeptemberében Mansfeld professzor hívására a pécsi egyetem Kórtani Intézetébe ment tanársegédnek. 1940-ban magántanár lett, a következő évben pedig az Országos Közegészségügyi Intézetben új osztály létesítésére kapott megbízatást mint közegészségügyi felügyelő. Az új osztályt néptáplálkozás-kutató osztály néven megszervezte és több mint hat éven át vezette. Közben, 1943-ban Golyvakutató Állomás szervezésére és vezetésére kapott megbízatást. Az Állomás hatalmas gyakorlati és tudományos anyagot gyűjtött össze a pajzsmirigy-zavarokról, s ezzel megvetette alapját a hazai golyva-prevenciónak. 1940 januárjában a pécsi orvoskaron rendkívüli tanár lett. Az ideiglenes kormány Budapestre költözésekor a népjóléti miniszter a Minisztérium egészségvédelmi főosztályának megszervezésével és vezetésével bízta meg. Sós professzor később visszatért a tudományos munkához, s az Országos Közegészségügyi Intézetben csoportigazgatóként tevékenykedett. 1948-ban egyetemi tanárrá nevezték ki a Budapesti Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetében, s ezt vezette haláláig. Két tanévben tudományos rektorhelyettes, 1964— 1967-ben pedig az Egyetem rektora volt. 1971-ben megbízták az Országos Diaetetikai Intézet megszervezésével, amelynek igazgatói teendőit ugyancsak élete végéig ellátta. Gyakorlati és szervező tevékenysége mellett jelentős elméleti, tudományos munkásságot is kifejtett. Nyolc könyve közül az egyik öt kiadásban is megjelent. Dolgozatainak száma meghaladta a kétszázötvenet. Tíz éven át az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke volt. Tagja volt több akadémiai és ETT bizottságnak, a Tudományos Minősítő Bizottság Elmé-