Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Monspeliensis Hippocrates, 1970 (Vida Tivadar)

Kitűnik belőle, hogy a nagy mester már életének 3. évtizedében állandó beteggé lett: felléptek nála az első hallási zavarok, mégpedig eleinte a bal fülében, továbbá emésztési panaszok. Vida Tivadar MONSPELIENSIS HIPPOCRATES, 1970 Az orvostörténeti hagyományokban gazdag Montpellier-ben megjelenő évnegyedes folyóirat 1. számában Jean Turchini és Louis Dulieu (különben a lapot kiadó Montpellieri Orvostörténeti Társaság és jelenleg a Nemzetközi Orvostörténeti Társulat főtitkára) Jean Moze, XVII. századi lyoni gyógyszerésznek a diplomáját mutatják be, amelyet 1656-ban szerzett Montpellier-ben. (Turchini, J.—Dulieu L. : Un diplôme de pharmacien délivré á Montpellier en 1656, 5—12. p.) Érdekes, hogy a diploma szövegéből kivehetően párhuzamos kiképzésben részesült egyrészt a céhbeli városi gyógyszerészek, másrészt a montpellier-i orvosi kar tanárai által. Formailag a tanulmány érdekessége, hogy a diploma aláíróinak életrajzi adatai nem kerültek lábjegyzetbe, hanem az utolsó 2 oldalt foglalják el „kiegészítő életrajzi adatok" címen, s ez lehetővé teszi, hogy a nevük közelébe megfelelő fényképanyag kerülhetett. Orvostörténeti jelentőségű irodalmi hagyatékkal foglalkozik a 2. cikk (Goasguen, J. : Le fonds Théophile de Bordeu á la Bibliothèque de Pau, 13—22. p.), amely felsorolja és röviden jellemzi Théophile de Bordeu (1722—1776) levelezését, kéziratait, személyes és családi okmánytárát, valamint nyomtatványait. Montpellier kiváló tanárai között tartja őt számon, apjával együtt pedig a nyugatpireneusi gyógyvizek feltárója, az ottani fürdőkultúra megalapítója volt. A lap szerkesztőségének egyik tagja a következő cikket (Granel, F. : Le Baron Portal et son oeuvre, 23—25. p.) Antoine Portai (1742—1832) életének és munkásságának szenteli. A kiváló anatómus és klinikus megírta az anatómia és a sebészet történetét is. A tudományos tapasztalatcserének és együttműködésének korai hangoztatója volt Hippolyte Combes (1809—1873), a toulouse-i orvosi főiskola tanára, akire a 4. tanulmány emlékezik. (Chabbert, P. : Hippolyte Combes et son livre „De la médecine en France et en Italie", 26—30. p.) Könyve, amelyet „összehasonlító orvostudománynak" szánt, 1842-ben jelent meg, s voltaképpen a közoktatásügyi miniszterhez 2 évvel előbb felterjesztett úti beszámoló; egyidejűleg jelent meg olaszul is Salvatore de Renzi fordításában Nápolyban. A befejező kis riport beszámol Salerno és Montpellier testvérvárosok ünnepségéről, amelynek keretében emléktáblát lepleztek le 1969 szeptemberében azon az épületen, ahol a nagy múltú Salernoi Iskola utoljára működött, mielőtt Napóleon 1811-ben bezáratta. Az 1970. évi 2. számban elsőnek a Hortus Regius Montpeliensisről, a montpellier-i királyi füvészkertről olvashatunk tanulmányt Daniel M. Jarry tollából. (Le premier jardin de Richer de Belleval, 1596—1622. 5—16. p.) Annak idején az első volt a maga nemében Franciaországban — Olaszországban már vagy 60 volt ekkoriban, ha nem volt is valamennyi egyetemi jellegű — és 1622ben semmisült meg, amikor XIII. Lajos hadai ostromolták Montpellier-t. Pontos terjedelmét eddig csak leírásokból ismerték, most azonban két újonnan felfedezett dokumentum — az egyik Montpellier Városi Levéltárában van, a másik az Utrechti Egyetem Élettörténeti Intézetében — lehetővé tette a pontosabb topográfiáját. A 2. tanulmány kórháztörténeti (Dulieu, L. : Les origines de la Maternité et de la Clinique Obstétricale de Montpellier, 17—29. p.), de közben kitér a szülészet és a nőgyógyászat egyetemi oktatására Montpellier-ben a XIX. században és a XVIII. sz. második felében. A fejlődést végigkíséri napjainkig,