Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Transactions of the British Society for the History of Pharmacy, 1970/1. (Pataki Zoltán)

amikor végleg szétválasztották egymástól a két szakmát (1970. 3. szám). Midőn 1947 tavaszán több svájci személyiség sorában Ramus és Honegger is látogatást tett Montpellier-ben, tiszteletükre ünnepi gyűlés volt az ottani Orvostudományi Egyetemen. Ez alkalommal az akkori dékán, Jules Euziére mondott ünnepi beszédet: ennek a szövege in extenso a következő cikk. (Quelques relations franco-suisses au travers des siècles, 5—10. p.) A cikkben a következő orvosok szerepelnek: Paracelsus, Conrad Gesner, Félix és Thomas Platter, Gaspard Bauhin, Johann Conrad Peyer, Augustin-Pyramus de Candolle ; mint beteg pedig Jean-Jacques Rousseau. A 2. tanulmány már megjelent a Cahiers lyonnais d'histoire de la médecine c. folyóirat 1956. júliusi számában. (Joly, A.: Un étudiant lyonnais á Montpellier au XVIII

e siècle, 11—23. p.) A szerzőnő Pierre-Jacques Wilermoz (1735—1799) lyoni orvosnak montpellier-i tanulmányi évei idején a családjához írt levelei (őrzési helyük: Lyon város könyvtára) alapján igyekszik vázolni az orvosi kar 200 év előtti életét és légkörét. E szám utolsó tanulmánya a szerkesztőség egyik tagjának, Henri Estornak 1965-ben a Montpellier-i Orvostörténeti Társaság ülésén tartott előadása. (Estor, H. : L'ambulance du Midi, 24—32. p.) Az 1863-ban Henri Dunant által létrehívott Vörös Kereszt Szervezet s az ezzel kapcsolatos genfi konvenció első támogatói között volt Franciaország. Az 1870—71-es német— francia háború idején az akkori francia vöröskereszt (Sebesülteknek Segélynyújtó Társaság) tábori ambulanciákat szervezett. Az egyik ilyen volt a montpellier-i és a marseille-i helyi szervezet által létesített ún. „déli ambulancia". Történetét a szerző Armand Sabatier, montpellier-i egyetemi tanár Rapport sur l'ambulance du Midi c. jelentése alapján taglalja. Vida Tivadar 23 Orvostörténeti Közlemények 66—68 TRANSACTIONS OF THE BRITISH SOCIETY FOR THE HISTORY OF PHARMACY. VOL. 1. NO. 1 (1971) Az 1967 júniusában alapított British Society for the History Pharmacy-nak két kiadványa van, a „The Pharmaceutical Historian" és a most ismertetésre kerülő „Transactions". Az utóbbi nem jelenik meg rendszeresen és a szerkesztőség (Editor: M. P. Earles) csak azokat a tanulmányokat jelenteti meg ebben a formában, amelyek komoly hozzájárulást jelentenek a gyógyszerészet történetéhez. Az első tanulmányt Margery Rowe és G. E. Trease írta Thomas Baskerville, Elizabethan Apothecary of Exeter címen. Thomas Baskerville történeti fontosságát az a tény jelzi, hogy ő az egyetlen az ismert hat korabeli patikus közül, akinek végakarata és inventáriuma teljes egészében ránk maradt. A tanulmány legnagyobb értéke, hogy eddig publikálatlan primer forrásanyagot dolgoz fel dicséretre méltó és mindenre kiterjedő pontossággal. A család eredetére vonatkozó adatok után megismerkedhetünk a patikus nyolc szobából, patikából (shop) és pincéből álló házával és ennek berendezésével. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a végrendeletben szép summát tesz ki az ezüst tálak értéke, amelyből könnyű következtetést levonni az örökhagyó társadalmi helyzetére. Gyógyszerésztörténeti szempontból a legfontosabb az inventárium. A felsorolt gyógyszerek legnagyobb része megtalálható az 1618-ban megjelent Pharmacopoeia Londinensis első kiadásában. Az azonos alapanyagból készített gyógyszereket egy helyen tartották. Közli az inventárium az állványedényzetet, anyag szerint csoportosítva. Két tucat csőrös, füles szirupos kancsót sorol fel kerámiából ! Micsoda érték lenne ma bármelyik múzeum számára, bár meg kell jegyezni, hogy a XVI. század végén igen drága volt a művészi kivitelű kerámia. A „Miscellaneous" címszó alatt felsoroltak azért tarthatnak számot érdeklődésünkre, mert fényt vetnek a nem