Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Hessisches Ärzteblatt, 1970 (Vida Tivadar)

tésnapja alkalmából, majd dr. phil. Eduard Fueter (1908—1970)-tői, a svájci orvostörténeti társaság kiemelkedő tagjáról. A münsteri Karl. Ed. Rothschuh tanulmánya vezeti be az 1970. évi utolsó füzetet. (Technomorphes Lebensmodell contra Virtus-Modell. 337—353. p.) A természet, az élet és az ember összefüggéseiről elmélkedő gondolkodás Platonban és Arisztotelészben elérte egyik csúcspontját. Ennek volt késői összegezője és szellemes tolmácsolója az amiens-i Jean Fernel (1497—1558). Két művét, az 1538 táján írt és 1548-ban megjelent De abditis rerum causis-t és az 1542ben kiadott De naturali parte medicinae-t negyedszázaddal később egyesítették az egész orvostudomány tankönyvévé. Utolsó kiadása 1656-ban jelent meg, 6 évvel René Descartes (1596—1650) halála után. Fernel pszichomorf modelljével szemben az ő modellje •— kidolgozásán 1632-től csaknem a haláláig fáradozott — technomorfnak mondható. A szerző rámutat a 2 modell ellentétére, előnyeikre és hiányosságaikra, végül megállapítja, hogy napjainkra az utóbbi teljesen kiszorította a Fernel-íélét, A kölni orvostörténeti intézet munkatársnője, Marielene Putscher a híressé vált élettani alapelvről, az Omne vivum ex ovoról értekezik. (355—371. p.) Előadásában figyelemmel kíséri a tojásnak mint az élet eredetének értelmezését egészen William Harvey koráig, azaz a 17. sz. második feléig. A heidelbergi Dieter Jetter tanulmányának 2. része az Egyesült Államok kereskedelmi hajózási alkalmazottainak egészségi viszonyairól szól 1750 és 1860 között (Das Bemühen der Vereinigten Staaten von Amerika um die Gesundheit ihrer Seeleute). Az 1. rész, amely a hadiflotta egészségügyi viszonyairól szólt, az 1799 és 1860 közti időszakban, a Sudhoffs Archiv 1969-i évfolyamának 171— 192. lapjain jelent meg. Az államraison és a merkantilizmus volt a korai amerikai flottapolitika két alappillére, és ezek a szempontok jellemzik a hajóorvosi tevékenységet ebben a korban. Károlyi László, a göttingeni egyetem antropológiai kutatóállomásáról a paleopatológiával foglalkozik. (Paleopathologie. 398—422. p.) Cikkében felvázolja a paleopatológia kérdésfelvetését. A különböző leletek feldolgozásáról szóló tudományos beszámolók mutatják, hogy többféle megfigyelésre és vizsgálatra van szükség avégett, hogy az egyes eredményekből lassanként általános történelmi kép jöjjön létre. Ebből a szempontból ma sem vesztett az időszerűségéből Kari Sudhoffnak 70 éve kifejezett indítványa, hogy alapítsanak „központi történelmi múzeumot minden kor és minden nép egész gyógytudománya számára". A cikk egyébként számos helyen kitér a magyar paleopatológusok munkásságára. R. Harkó Viola HESSISCHES ÄRZTEBLATT, 19 7 0 Heft 1, Január A hesseni Orvosi Kamara és Segélypénztári Orvosi Egyesület által Frankfurtban kiadott havi folyóirat 1. számában Gerhard Best a Wiesbadeni Orvosegylet történetét ismerteti. (Zur Geschichte des Ärztevereins Wiesbaden, 1-—14. p.) A cikk annak az ünnepi előadásnak a szövege, amelyet 1969 decemberében tartott a szerző az említett orvosegylet fennállásának 100. évfordulója alkalmából. Az alapításon kívül megemlékezik az 1870/71. évi porosz—francia háború idején játszott szerepéről, az első 25 év történetéről, majd forrásanyag híján éppen csak megemlíti az 1933-ig eltelt negyven esztendőt, hogy végül is a feloszlatás után, a 2. világháború végével — pontosan 1949. III. 24-én — történt újraalapítással és az ezt követő tevékenységével foglalkozzék részletesebben. Ugyancsak orvostörténeti tárgyú D. Kerner cikke a híres zeneszerzőnek, Felix Mendelssohn-Bartholdynak halála-