Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Gesnerus, 1970 (R Harkó Viola)

vetkező tanulmány szerzője. Fibulavarrat vagy kapocs? — teszi fel a kérdést. Celsus vezette be a „fibula" kifejezést az orvosi szaknyelvbe, de számos tévedésre adott okot a szó értelmezése. Hol egybefüggő varratot, hol egyes öltést értettek rajta a különböző szerzők. Mai felfogás szerint, és ez tükröződik a legtöbb lexikonban is, a fibula sebészeti eszköz sebzárásra, és lehet tű, kapocs. Erwin H. Ackerknecht A jatrogén betegségek történetéhez c. cikkében a különböző gyógyszerek káros mellékhatásairól ír, azonban nem az újabb gyógyszerkészítményekkel kapcsolatban, hanem áttekinti az ókortól kezdve az általánosabban használt gyógyszerek, mérgek és therápiás beavatkozások hátrányait, a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján. Számos szerző véleményével egyetértésben Ackerknecht is azt a nézetet vallja, hogy a körültekintő prevenció lényegesen kevesebb veszélyt rejt magában a jatrogén betegségek területén, mint a therápiás eljárások. Fritz Klemm (Frankfurt am Main) a bajor-frank terület meteorológiai megfigyeléseiről ír, melyeket a 16. sz. első harmadában tettek bizonyos szerzők, különös tekintettel a régensburgi püspök, dr. Peter Krafft feljegyzéseire 1503— 1529 között, melyeket teljes egészében közöl a szerző. Wolfram Kaiser (Halle-Wittenberg) Johann Ulrich Bilguer (1720—1796) sebész és a halléi orvosi kar közötti kapcsolatról ír, mely szerint a Bázelt, Strassburgot, Berlint megjárt csaknem harmincéves, nagy gyakorlattal rendelkező orvos a doktori cím megadását a halléi egyetem orvosi karától kérte, s a vizsgák letétele után meg is kapta. A hétéves háború során orvosi tevékenysége révén híres katonasebész lett, és ő volt az 5. svájci állampolgár, akit felvettek a híres Academia Leopoldina tagjai közé 1745—1769 között, Andreas Elias Büchner halléi hivatali működése alatt. Ester Fischer-Homberger (Zürich) Railway Spine és traumas neurózis — a lélek és a gerincvelő c. érdekes tanulmányában ábrázolja, milyen tényezők és körülmények játszanak közre, amíg a gerincvelő rázkódtatásából traumás neurózis keletkezik, és hogyan kapcsolták össze régen a lélek és gerincvelő fogalmát, illetve hogyan alakult ki az asszociáció a gerincvelő rázkódtatása és a lelki megrázkódtatás között. Vol. 27, Heft 3—4. Első tanulmányát G, de Morsier és R. de Saussure írták Louis Odier doktor klinikai esetleírásáról és boncolásáról Horac Benedict de Saussure-rel kapcsolatban (1740—1799), Heinz Balmer : Ignatz Venetz (1788— 1859) Wallis kantoni mérnökről ír részletes tanulmányt a következő cikkben. Venetz kiemelkedő érdemeket szerzett a sok kárt okozó svájci gleccserek megfékezése terén. Nevéhez fűződik a glaciális teória megalkotása. Mint botanikus és zoológus is nevet szerzett magának. Nemcsak kiváló gyakorlati érzékkel rendelkező, kitűnő megfigyelő szakember volt, hanem kiemelkedő elméleti tudós is. Markwart Michler és Jost Benedum forrástanulmányként közlik Jaques-Louis Reverdin és Theodor Kocher levelezését Anton Eiseisberggel, melyben feltárul a pajzsmirigy teljes eltávolításával kapcsolatos kieséses tünetek felfedezésének története, s betekinthetünk a Reverdin és Kocher között lezajlott prioritási vita kulisszatitkaiba is. Wolfram Kaiser (Halle) a következő cikkben Franz Leopold de Lafontaineroi (1756—1812) ír, aki Rorschachból származott, svájci seborvos volt, és a halléi egyetemen doktorált 1791-ben. Markwart Michler Hufeland szerepéről ír a balneológia területén: empirizmus és vitaiizmus Hufeland írásaiban. Megállapítja a szerző, hogy Hufeland mint balneológus jelentősebb volt a gyakorlat, mint az elmélet terén, így neve feledésbe került a balneológiatörténet megalapozóinak névsorában. Továbbiakban megemlékezést olvashatunk Fielding H. Garrison 100. szüle-