Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Gesnerus, 1970 (R Harkó Viola)

p.), míg Stanislaw Konopka a könyvgyűjtőt és az orvosi emlékek nagy tudósát állítja az olvasók elé. (Dr. Jan Kochanowski bibliofil, rysownik és pamietnikarz. 265—269 p.) Az 1970. évi összevont 3. és 4. számában Eugeniusz Sienkowski több oldalról közelíti meg az 1709. évi gdanski nagy pestisjárványt. Bevezetőjében elemzi a nagy európai pestisjárványokat, azok időtartamát, terjedési irányát és halálozási számát, majd Gdansk város régebbi járványkrónikáját közli. Az 1709-es pestisjárvány idejéből fennmaradt iratanyag alapján dolgozza fel témáját, számos irattári levelet és feljegyzést közöl, egyben kiemeli a város orvosainak szerepét és jelentőségét a pestisjárvány megakadályozásában, illetve továbbterjedésében. (Dzuma w Gdansku w 1709. roku. 309— 402 p.) A következő tanulmányok a lengyel orvostörténelem kiváló alakjait idézik. Tadeusz Popiela és szerzőtársai Alfred Obalinski jelentőségét elemzik a krakkói sebészeti iskola kialakulásában. (Tadeusz Popiela, Leopold Bobak i Danuta Karcz : Alfred Obalinski twórca drugiego nurtu chirurgii krakowskiej [1843—1898] 403 —408 p.) Jerzy Barcinski a lengyel orrfül és gégegyógyászat világviszonylatban is jelentős alakjairól, Pieniazekről, Nowotnyxól és Juraszról közöl tanulmányt (Przemyslaw Pieniazek, Frantiszek Nowotny i Antoni Jurasz [sen] pionerzy laryngologii i otologii swiatowej, 409— 415 p.), majd Mieczyslaw Dzierzynski elemzi a Nagy-Lengyelország orvosainak jelentőségét a XVI—XX. században kifejtett tevékenységük alapján (Osiegniecia lekarzy Wiekopolski z zakresu medycy fizycznej [wiek XVI do XX] 415—427 p.). Jerzy Szaflarski és Roman Talewski a lengyel mikrobiológia első európai jelentőségű tudósával, Julian Ignacy Nowd/ckal foglalkozik tanulmányában (Julian Ignacy Nowak wspóltwórca polskiej mikrobiologii. 427—444. p.), de a következő közlemény is kiváló lengyel tudósnak, Wladyslaw Dzierzynskimk, a lengyelországi ideggyógyászat kiemelkedő művelőjének állít emléket (Udzial Wladyslawa Dzierzynskiego w rozwoju neurologii polskiej. 245—449 p.). Mint az utóbbi években mindig, így e számban is egy tanulmányt Lengyelország második világháború utáni újjászületése időszakának szentelnek. Hanna Szukiewicz a varsói egyetem orvosi karának 1944—1946 közötti történetét dolgozza fel, részletesen ismerteti az egyetemi oktatás megindulását a felszabadulás után, és mellékeli az első két év 205 hallgatójának névsorát is. Kapronczay Károly GESNERUS 19 7 0 Vol. 27, Heft 1-2 A svájci orvostörténeti társaság negyedévenként megjelenő lapja a Gesnerus. Az 1970-es évfolyam első számának bevezető tanulmányát K. E. Rotschuh (Münster, Westfalen) írta, aki az automácia tanához közöl történeti adalékokat. Kétezer évet tekint át nagy vonalakban: hogyan értelmezték egyes korszakokban a szívműködést, és milyen jelentőséget tulajdonítottak magának a szívnek az emberi szervezeten belül. Nem kis probléma ez, hiszen maga Harvey is azt mondja 1628-ban emlékezetes műve előszavában: „Amikor gondolataimat és vizsgálódásaimat először szenteltem az élő szív megfigyelésének, akkor tapasztaltam, hogy ez a terület annyira tele van. problémákkal, hogy a szív működését (mozgását) csak maga a Jóisten ismerheti." Valójában mégis neki sikerült a döntő lépést megtennie a vérkeringés tanának kialakításához. Ma már annyira ismerjük, hála az elődöknek, a szív autoaktivitását, reaktivitását, szabályozó-kormányzó rendszerét, hogy vállalkozhatunk egy „műszív" építésére. Ebben az eredményben kétezer év kutatómunkája rejlik. (Teljes cím: A szívműködés fenntartása és szabályozása.) Dr. phil. J. Benedum (Siessen) a kö-