Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Paris. Medizinhistorische Reisen. Hrsg. Seidler, E. (Vida Tivadar)

A kötetben szereplő adatok szerint az oxfordi egyetem működésének valószínű kezdete 1167. A 13. sz.-ban már olyan neveltje van, mint Roger Bacon. 1331-től tudunk itt orvosi oktatás létezéséről, illetve az első orvosdoktorokról, Nicholas Tynewyckről, akinek kiváló tanítványa, John Gaddesden (Chaucer Doctor of Ohysick-je) nemcsak keresett orvos volt Oxfordban, hanem Rosa Anglica címmel az akkor orvosi gyakorlatot feltáró könyvet is írt. Ő vezette be eredményesen a himlő gyógyításánál a vörös lepelben történő kezelést: I. Henrik legidősebb fiánál alkalmazta, aztán bekerült ez az eljárás az orvosi köztudatba; nálunk is alkalmazták. Az 1379-ben alapított új kollégiumban már két orvos is tanított. Linacre, Grocyn, sőt egy darabig Erazmus emelik m ;

^as szintre az oxfordi egyetemet. A 17. sz.-ban Oxford vezet Európában a kísérletes tudományok területén. Ez a század egyúttal az egyetem történetének legkiemelkedőbb korszaka: Bjyle, Lowe, Willis, Wren, Petty, Hooke és Sydenham, az »angol Hippokratész", majd John Radcliffe, aki Lower gyakorlatát vette át. Magyar szempontból is jelentős ez a korszak: számos magyar diák tanult ekkor Oxfordban; ösztöndíjas helyeik is voltak. Olyan színes egyéniségek tanultak itt, mint a híres alkimista Robert Fludd vagy Sir Kenelm Digby, aki polihisztor volt és neves vegyész, magyar munkatárssal, Bánffyhunyadi Jánossal, vagy Sir John Floyer, a vízzel való gyógyítás apostola, vagy Thomas Jameson (Jeamison), a diétázás propagálója. A 18. sz.-ban elhomályosul Oxford híre, az orvostudományok terén Hollandia és O. Boerhaave veszik át a vezető szerepet; itt tanulnak az angol orvosok is. Az 1726-ban meginduló edinburghi orvosi iskolában a hat kinevezett professzor közül öt nála tanult. A 19. sz. újabb fellendülést hoz az oxfordi medicinában: Daubeny, Acland, Osler, Garrod, Cairns, Nuffield és mások újra megalapozzák hírnevét. A kórház és az oxfordi orvostudomány történetével számos tanulmány foglalkozik a kötetben. Egyéni hangú megemlékezéseknek is helyet adott a kötet szerkesztője. L. J. Witts beszámol huszonhét éves professzori működéséről, osztálya munkájáról. A. D. Gardner bakteriológiai vonatkozású munkásságuk epizódjait eleveníti fel. A. Elliot-Smith a Penicillin első alkalmazásáról számol be kórházukban, 1941 első félévében. A kötet utolsó tanulmánya érdekes témát vet fel: mi kell a sikerhez az orvosi pályán? (Success in Medicine. By L. J. Witts.) Szerinte intelligencia, sok energia, kis alvásigény, önbizalom, ítélőképesség, megnyerő, szimpatikus magatartás, ambíció, kis szerencse és jó munkatársak. R. Harkó Viola Paris. Medizinhistorische Reisen, Bd. 1. Hrsg. von Eduard Seidler. Stuttgart, New York, Schattauer Vlg. 1971. XI, 183 S. 58 T. Újszerű, érdekes kezdeményezés eredménye ez az ízléses, szép kiállítású kötet. A Freiburg im Breisgau-i egyetem orvostörténeti intézetének diákjaiból és munkatársaiból alakult utazócsoport tagjai állították össze a maguk számára