Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Peiper, A.: Geschichte der Kinderheilkunde (Handbuch d Kinderheilkunde, Bd. I./1) (Vida Tivadar)

azoknak a tan- és kutatóintézeteknek, nagy múltú kórházaknak, könyvtáraknak, múzeumoknak és gyűjteményeknek a leírását, amelyek szemléltető anyagot és munkalehetőséget nyújtanak a francia főváros orvostörténeti érdeklődésű látogatóinak. Öt fejezetben tárgyalják a tanítás és kutatás helyeit, az ispotályokat és a kórházakat, a sebészeket és a borbélyokat, a könyvtárakat és a levéltárakat, a múzeumokat és gyűjteményeket. Mindegyik fejezet élén általános történeti áttekintést adnak, amelyik azonban pl. az 1. fejezetben valóságos kis oktatástörténetet jelent. Természetesen nincs szó szigorúan vett tudományos munkáról, hanem egy kirándulás előmunkálatairól és megvalósításáról. De a könyv- és levéltárak, múzeumok és gyűjtemények ismertetésével lehetőséget adtak az érdeklődő olvasónak arra, hogy saját maga mélyedjen el az informatív anyagban. Ugyanezt a célt szolgálja a könyv végén levő bibliográfiai szemelvény, valamint a számos, jól sikerült illusztráció. A szerzők és a kiadó önzetlenül megjegyzik előszavuk végén, hogy „minden más utazócsoport is kapja meg azt a lehetőséget, hogy felkeresse és leírja az orvostörténelem fontos helyeit". Talán nem szerénytelenség azt kívánni, hogy hazánk fővárosával kapcsolatban is mielőbb sor kerüljön hasonló orvostörténeti „baedeker" összeállítására! Vida Tivadar A. Peiper : Geschichte der Kinderheilkunde. In: Handbuch der Kinderheilkunde, Bd. 1/1, Red.: J. R. Bierich, R. Grüttner, K. H. Schäfer. Berlin, Heidelberg, New York, Springer-Verlag, 1971. XXI u. 903 S. Az 1903-ban az V. kötettel elindított, összesen 9 kötetre (ebből 3 kettős kötetre), vagyis mintegy 12 500 lapra tervezett gyermekgyógyászati kézikönyv további három kötete jelent meg 1971-ben: az 1/1., 1/2. és a VIII/2. kötet. A munka sokoldalúságára az is jellemző, hogy részt vett benne 550 szerző 12 országból. — Érdekes az 1/1. kötet szerkesztőinek felfogása, amellyel a történeti rész előrebocsátását indokolják: „Reméljük, kedves lehet az olvasó számára, hogy a modern pediátria történeti kifejlődésének szemszögéből lássa a B és C részek (B: A fejlődés élet- és kórtana; C, a mű 1/2. kötete: Az újszülötti időszak életés kórtana) fejezeteit, amelyek az ismeretek gyarapodásának dinamikus haladásában vannak, és a tekintetünket előre irányozzák," Ezt a történeti visszapillantást a lipcsei A. Peiper írta, aki a mű kinyomatása közben meghalt. Az orvoslás őskorának szokásos vázolása után Egyiptom, Óasszíria, Görögország, Óindia, az izlám, Germania, a középkortól az újkorig c. fejezeteken keresztül kíséri időrendben a gyermekgyógykezelés történetét. A következő 3 fejezet a gyermek egészségével kapcsolatos szokások, intézmények történetéről ad rövid áttekintéseket: Kitevés, lelencházak; gyermekkórházak, kutatás, tanítás; táplálkozás. A következő, több alcímre tagolt fejezet címe és tárgya : A ragályos betegségek. Az utolsó fejezet a gyermekekkel kapcsolatos régi népszokásokat tárgyalja, kitérve a varázsigékre, boszorkányságra, fekhelyre és ruházatra, vala-