Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)
Spielmann József: Ave atque vale — Valeriu Bologa professzor emlékezetére
A meg nem értéssel szemben szenvedélyesebb a hangvétele. Egy beadványában írja: „Keserűséggel, minden túlzás nélkül kell bevallanom, ha négy évtized során sikerült nemzetközi síkon bizonyos megbecsülést szereznünk a hazai orvostörténelmi kutatásnak, ez az erőnket aláásó, áldozatos munkának gyümölcse. A kolozsvári tanszéket az egész országból kérésekkel ostromolják ; adatokat, forrásmunkákat, útmutatást, tanácsot kérnek. Fiatalabb orvostörténész kollégáim tananyagot, a külföldi, a román tudomány nemzetközi hozzájárulásáról kér adatokat. Hogyan álltunk helyt e ránk zúduló feladatok áradatában, csak idegeink és érrendszerünk állapota tudná megmondani ! Személyesen úgy érzem, megtettem kötelességemet, de koromnál fogva közeledem a pillanathoz, mikor már nem leszek. E sorokat fiatalabb tanártársaimra gondolva írom. Az ő feladatuk, hogy becsülettel vigyék tovább a Gomoiu és magam kezdeményezte hazai orvostörténeti kutatást." Kongresszusokon, értekezleteken, külföldi kollégáinkkal tárgyalva — keletiekkel és nyugatiakkal egyaránt — meggyőződhettünk, hogy az orvostörténeti kutatást illetően kérdéseik a miéinkhez hasonlóak. Sőt láthattuk, hogy az orvosi oktatás terén nagy hagyományú országokban a tantárgy fakultatív jellege mellett az előadásokon néhány diák lézeng. Minden nehézségünk ellenére, a csökkent óraszámú, kötelező jellegű romániai orvostörténeti oktatás a legelőnyösebb helyzetben levők közé sorolható. Nem kis mértékben Bologa professzor érdeme ez ! * Az ünnepnapok és hétköznapok Bologa professzora. A kívülállók csak az előbbit ismerték. A ragyogó szónokot, a sokoldalú tudóst, a szakma legjobbjai által a kongresszusokon tárt karokkal és tapssal fogadott világhírességet, a legrangosabb európai tudománytörténeti akadémiák tagját, az elbűvölő társalgót, akinek mindenkihez kedves szava volt. Házigazdáinak különleges kiállítású román bélyegsorral, háziasszonyainak és a gyermekeknek „Moku bácsi" — keleti ínyencségekkel; halvával, raháttal, serbettel kedveskedett. Becsülték a messzetekintő szervezőt, aki különös gonddal építette országa kapcsolatát más országok tudománytörténeti kutatóival. Szorosak voltak Bologa professzor kötelékei a magyar orvostörténettel. A madridi nemzetközi értekezleten saját kezdeményezéséből ő méltatta nagy elismeréssel Magyary-Kossa Gyulát, az elhunyt kiváló magyar kutatót. Műveit, akár Győry Tibor írásait, dolgozataiban gyakran idézte, Weszprémi és Linzbauer kötetei íróasztala mellett álltak — állandó használatra. Szívélyes, baráti kapcsolat s levelezés fűzte Haranghy Lászlóhoz, Gortvay Györgyhöz, Palla Ákoshoz, Jáky Gyulához, Székely Sándorhoz, Réti Endréhez, Antall Józsefhez, Szőkefalvi Nagy Zoltánhoz s más magyar tudománytörténészekhez. Levelezésükben közös kutatói gondok szólaltak meg. Hiszen a két ország tudósainak összefogása nélkül hogyan is lehet felmérni az elmúlt évszázadok közös hagyományát? Nagyra becsülte az Orvostörténeti Könyvtár egyre igényesebb, rangos folyóiratát, a Communicationest, s a legelterjedtebb magyar orvosi folyóirat színesen szerkesztett orvostörténeti mellékletét, a Horust. Őszintén meghatotta Palla Ákos ajándéka, I. Piuariu Molnár, az első román orvos nyomtatott művének, a „Parainesis"-nek fotókópiája. Szívből örült a*
