Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

FOLYÓIRATOKBÓL - Pagine di Storia della Medicina (Vida Tivadar)

ték azokat az akkoriban modern nézeteiket, amelyeket aztán magukkal vittek hazájukba. Az egyháztörténelem egyik kiváló pápájáról, III. Incéről szól Furfaro ( II papa Innocenzo III e la sua opera per la creazione degli ospedali, 98—103 p.) dolgozata, amelyben III. Ince kórházalapításaival foglalkozik, és megemlíti, hogy ezekről Virchow is elismeréssel szólt a középkori kórházakat elemző munkájában. Ugyancsak kórháztörténeti tanulmány Sciarro közleménye is (Sciarro, C. : Gli ospedali e il loro funzionamento in Toscana verso la meta

1 del secolo scorso, 105—112 p.), és a volt tosanai nagyhercegség kórházaival, foglalkozik, különös tekintettel a firenzei Ospedale di S. Maria Novella-val. Az 1970. év negyedik száma közli a sienai Nemzetközi Orvostörténeti Kongresszuson elhangzott előadásokat. Az első tanulmány a fertőző betegségek patológiáját tekinti át, ami az egyes korszakok gyógyászati felfogásának, valamint a modern chemotherapia kibontakoztatásának hatására jelentősen megváltozott. (Goaescu, M. : L'aspetto della patológia déllé malattie infettive nei singoli periodi terapeutici della medicina, con speciale riguardo áll'epoca della chemioterapia moderna, 5—18 p.) A következő szerző röviden vázolja a Sienában 1500-ban született és Trientben 1577-ben meghalt Pier Andrea Mattioli életét és munkásságát, különösen pedig a gyógynövények felhasználásával kapcsolatos kutatásait. (G. Selmi : Pier Andrea Mattioli medico e botanico del cinquecento, 20— 24 p.) Történeti szempontból foglalkozik a következő tanulmány (Reznikoff, P.— Reznikoff, G. : The Effect of Federal Goverment Subsidy of Medical Research, Education and Practice in the States, 26—31 p.) az orvosképzés, orvosi kutatás és betegbiztosítás állami támogatásával az Egyesült Államokban, elemzi a jelenlegi irányzatot, és felveti a jövő fejlődésének kérdéseit. Caracci tanulmányában a pestist elhárító szent Oszvald angol király (605—662) életével és a személyéhez fűződő legendával foglalkozik (Caracci, P.: Il culto dei santi taumaturghi in Friuli —S. Osvaldo re, 34—38 p.). Az első bécsi orvosi iskola Boerhaave klinikai szemléletére támaszkodva szigorú rendszer alapján folytatta a betegvizsgálatokat és a diagnosztizálást. Eljárásaikat írásba foglalták és ezt a vezérfonalat egészítette ki Skoda mennyiségi, fizikai kivizsgálási módszereivel. E témát dolgozta fel Probst tanulmányában (Probst, Ch.: Zum Weg des ärztlichen Erkennes in der ersten Wiener Schute, 39—45 p.). A galenisták és az antigalenisták között hosszú elvi vita dúlt a XVI. században, noha voltak olyan tudósok, akik a két irányzat tanait szintézisre kívánták emelni. Közéjük sorolhatjuk, mint orvost John Locke-ot, és az orvosi ekleticizmussal való kapcsolatát elemzi Romaneil tanulmányában (Romaneil, P. : Locke as a Medical Eclectic, 47— 61 p.). A következő szerző (Gallenzi, A. : L'allucinazione nella documentazione letteraria da Aristotele a Cechov, 64—82) a beteges hallucináció kérdését dolgozta fel Arisztotelésztől egészen Csehovig, számos irodalmi alkotás tükrében. 1765. június 15-én J, F. P. de Rozier és P. Romain (előbbi orvos) megkísérelték léggömbbel átrepülni a La Manchecsatornát. C. Générales (The Rise and Fall of Jean Francois Pilatre de Rozier M. D., the First Aeronaut, 84—104 p.) a helyszíni tanulmányok és néhány részletadat alapján igyekszik képet adni erről az eddig megfejthetetlen tragédiáról. 1970. évi ötödik számban elsőnek Unver török orvostörténész tanulmányát közlik ( Ünver, S. : U

hospital Fatih a Istanbul, 5—10 p.) a IL Szulejmán által alapított orvosi iskoláról, amely az isztambuli Fatih-kórházban (470-ben alapították) működött, amelyet az isztambuli egyetem orvosi kara elődjének