Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

FOLYÓIRATOKBÓL - Pagine di Storia della Medicina (Vida Tivadar)

Az anatómiai tudomány egész modern vonásait tárja fel a következő történeti visszapillantás (Puma, F. : II significato storia delV anatómia), amely alkalmat nyújt mélyreható kultúrtöréneti és tör­ténelembölcseleti összefüggések észre­vételére. 1970. évi harmadik szám első tanul­mánya (Pazzini, A. : Prodromi agli studi medicofilologici dell'umanesimo, 5—14 p.) a humanizmust megelőző szellemi irányzatokat elemezve megemlíti a ra­vennai görög fordítókat, valamint a sa­lernoi orvosi iskola első időszakát. Kü­lön foglalkozik Cassiodorusszal, vala­mint az arab kultúra hatásával az euró­pai kultúrára. Ezt kiterjeszti az orvos­tudományra is. A következő tanulmány a fürdőtörténet körébe tartozik (Stro­piana, L. : Le Terme Taurine di Civi­tavecchia nelVambito della loro ricostru­zione, 17—24 p.). A Civitavecchiában 1881-ben épített fürdőüzem a II. világ­háború alatt (1943) majdnem teljesen elpusztult. Az antik Thermae Taurinae (más néven Trajanus thermái) történe­tének felvázolása után a szerző azt java­solja, hogy az újonnan felépítendő fürdő­üzemet a hőforrások közvetlen közelében építsék, ne pedig a várostól 4 kilométer­nyire. A kisázsiai félszigetet kilenc évszáza­don át uraló szeldzsuk-törökök egészség­es kórházügyi tevékenységéről ad átte­kintést Sehsuvaroglu tanulmánya (The New Approach Brought by the Analian Turks in Medicine and Hospital Archi­tecture, 26—32 p.), miközben egy-egy intézmény életét a XX. század elejéig kí­séri végig. Bugyi Balázs magyar orvos­történésznek a sienai Nemzetközi Orvos­történeti Kongresszuson elhangzott elő­adását közli a lap (Bugyi Balázs: Giovanni Antonio Scopoli, Professor der Chemie und Botanik an der Ungarischen Bergakademie in Selmec in den Jahren 1769—1779, 35—43 p.), amelyben a 200 éve alapított Selmecbányái bányá­szati akadémia első vegytan- és növény­tantanáráról, Scopoliról emlékezik meg a szerző. Hasonlóan XVIII. századi té­mával foglalkozik 0 Larsen tanulmánya (Die hygienische Literatur Dänemarck­Norwegens im ausgehenden 18. Jahr­hundert, 45—57 p.), amelyben a szerző áttekinti és jellemzi a XVIII. század utolsó harmadának Dániában és Norvé­giában megjelent orvosi tárgyú irodal­ma jelentősebb termékeit, valamint J. C. Tódénak (1736—1806) életét és munkásságát. Az Észak-Amerikai Egyesült Államok orvostörténetével foglalkozik a következő két tanulmány. Az egyik (R. M. Jelli­son : The American Physician as Scientist in the Nineteenth Century : an Interpreta­tion, 68—80 p.) az amerikai tudományos élet XIX. század végi fejlettségével, va­lamint az orvostudomány színvonalának emelkedésével foglalkozik. A szerző rá­mutat arra a sokáig elfelejtett kölcsön­hatásra, amely Európa és az Egyesült Államok között létrejött az orvostudo­mányi gondolkodás terén. A másik amerikai tárgyú közlemény Gordontól származik (Gordon, M. A. : Cholera in the New World, 59—65). A szerző az ókorra való visszapillantás után négy pandémikus kolerajárványt tekint át (1817—1823, 1826—1837, 1846—1863, 1865—1875), és elemzi, miért nincs 1875 óta az USA-ban e szörnyű beteg­ség. A tanulmány még röviden foglal­kozik az 1875 után máshol kitört kolera­járványokkal is. Az olasz renaissance híres művésze, Leonardo da Vinci intenzív vizsgálódá­sokat folytatott a szívbillentyűkre vonat­kozóan, és ezekből bámulatos következ­tetéseket vont le. Erről szól Keele (Keele, K. D. : Leonardo da Vinci's Studies on the Aortic Valve of the Hearth, 82—85 p.) tanulmánya. 14. századi témát dolgoz fel Tabanelli (Tabanelli, M. : Duo grandi chirurgi francesi del secolo XIV alio studio bolognese : Henry de Mondeville e Guy de Chauliac, 87—96 p.), és a két kiváló francia sebész bolognai időszakával foglalkozik. Mindketten a bolognai tanáraik előadásaiból merítet-

Next

/
Thumbnails
Contents